Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945–1959)

Minthogy a Margitszigeten keresztül épített cölöpös hajóhidat az elÓzókben említettek szerint 1945/46. év telén a jégzajlás elsodorta, a híd pótlására az 1946. év tavaszán a margitszigeti hajóhidat építették meg. Ebben az időben épült még a szegedi pontonhíd is, amelyet később a margitszigeti pontonhíddal együtt a Közép-Dunán át a közúti forgalom biztosítása céljából Gerjen—Kalocsára, illetőleg a Tiszán történő közlekedés helyreállítására 1949-ben helyezték át. 1947-ben épült Gerjen és Kalocsa közötti pontonhíd csak 1950-ig volt üzemben, mert a Nemzetközi Dunabizottság határozata folytán ebben az évben el kellett bontani. A végleges és félállandó jellegű közúti Duna- és Tisza-hidak újjáépítését az alábbi időpontokban fejezték be: Duna-hidak Kossuth híd (félállandó jellegű) 1946 Szabadság híd (volt Ferenc József híd) 1946 Medvéi híd 1946 Komáromi híd 1946 Szigetcsúcsi híd 1946 Gubacsi híd 1946 Tótfalusi híd 1947 Margit híd 1948 Lánchíd 1949 , Ráckevei híd 1949 Tisza-hidak Tokaji híd (félállandó jellegű) 1946 Szolnoki híd (félállandó jellegű) 1946 Csongrádi közúti-vasúti híd 1946 Algyői közúti-vasúti híd 1947 Tiszafüredi közúti-vasúti híd 1947 Kisari híd (félállandó jellegű) 1947 Tiszaugi közúti-vasúti híd 1947 Szegedi híd 1948 Vásárosnaményi híd 1949 Magyarországon folyt hadműveletek befejezésétől a hároméves teividószak végéig (1949. december hó 31-ig) a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hiteleiből 335 híd 10 447 ím, a törvényhatóságok hiteleiből pedig 489 híd 5834 fm, összesen 824 híd 16 281 fm hosszban épült. Minthogy a világháború befejezése óta épített hidak csaknem teljes egészében a felrobbantott hidak pótlására épültek, az 1949. év végéig az elpusztított hidakat darabszám szerint 57,8 százalékban, hossz alapján pedig 59,2 százalékban állandó vagy félállandó jellegű híddal helyreállították. 1949 végén az állam és a törvényhatóságok kezelése alatt állott közutakon a 2 méternél nagyobb nyílású hidak száma 5 215 db, hosszuk pedig kereken 51 800 méter volt. Végül e korszakban még egy szervezeti változásról kell megemlékezni. 1948. január hó 1. napjával az államépítészeti hivatalokat a magasépítési ügyek ellátási teendői alól mentesítették és ezt a munkakört az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Építési Főigazgatóság hatáskörébe utalták. Az újjáépítés legkiválóbb szervezői voltak: dr. Széchy Károly, dr. Palotás László, dr. Vásárhelyi Boldizsár, Lehotzky Kálmán és más vezetők, de méltatlanság lenne meg nem emlékezni mérnökökről, kétkezi munkásokról, akik szinte „zsíroskenyéren" élve, nehéz körülmények között dolgoztak a közlekedés mielőbbi helyreállításáért. 134