Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945–1959)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945—1959) A II. világháború alatt hídjaink elpusztítása 1944. november 4-én kezdődött, amikor a Margit híd pesti felét a német katonaság a robbanlótöltetek elhelyezése közben „véletlenül" felrobbantotta. Minthogy a robbantás a déli órákban, csúcsforgalmi időben történt, zsúfolt villamoskocsik, autók és a járókelők nagy számban voltak a hídon. A borzalmas szerencsétlenség következtében többszáz ember fulladt a Dunába. A háború okozta rombolások és a rendkívüli igénybevétel miatt az állandó burkolataink felületén 20 százalékos, míg a makadám útpályákon átlagosan 70 százalékos rongálódás keletkezett. De nemcsak az útburkolatokban, hanem a hidakban, műtárgyakban, útigépekben, épületekben is számottevő károk keletkeztek. A károk 1938. évi pengőértékben a következők voltak: A közutakon erőszakos rongálások és harci cselekmények által okozott károk 566 450 P Úttesttartozékokban okozott károk 1 305 359 P Közutak fokozott igénybevételéből keletkezett károk 39 741 159 P Magyarország hídállományában keletkezett szándékos rombolás okozta károk 174 280 000 P Útépítő- és fenntartó gépeken keletkezett károk 7 171 800 P ÁÉH*k épületeiben és felszereléseiben okozott háborús károk 1 157 073 P Útépítő magánvállalatok kárai 1 365 395 P Háborús károk összesen: 225 587 236 P Figyelemmel egyrészt az állami közutak 4762 km-t, és a törvényh a lóságok kezelése alatt álló kiépített közutak 22 119 km-t kitevő hosszára, másrészt a pusztulásnak előbb említett nagy mértékére, a háború az államépítészeti hivatalokra a közutak és közúti hidak helyreállítása tekintetében nehezen megoldható feladatot rótt. A hivatalok már az elvonuló harcoló csapatok nyomában megkezdték a közutak helyreállítását. Ennek ellenére az 1945. évben a helyreállítási munkák csak szűkebb keretekben voltak végezhetők, a munkálatok intenzívebb vitelét akadályozó tényezők miatt. A kőbányák üzemének szünetelése, az útigépek igen nagymérvű megrongálása, a pénzhiány, majd pedig az infláció mind külön-külön akadályt jelentettek. A kőbányák fokozatos üzembe helyezése az útigépek egy részének gyors kijavítása, a vasút teljesítőképességének növekedése és a közúti járművek fokozatos szaporodása a közutak hónapról hónapra gyorsuló javulásához vezetett. A gyakorlott és agilitásukkal már sokszor kitűnt államépítészeti hivatali mérnökök gyors intézkedései az inflációs idő csekély lehetőségeit is teljesen kihasználták. Ennek eredményeként 1945-ben az állami közutakra 13 240 m

3 zúzottkő anyagot szállítottak, ami 5,1 rn

3 kilométerenkénti átlagnak felel meg. 1946-ban, vagyis a háború utáni második évben, az állami közutak helyreállításának céljára kilométerenként átlagosan már 32,7 m

3 anyagot szállítottak, míg az első világháború után ezt a mennyiséget csak a háború utáni negyedik évben tudták elérni. A makadám útpályák helyreállításával párhuzamosan haladt az állandó burkolatok helyreállítása is. Az 1947. év végére az állandó burkolatoknak 95 százalékát, az 1949. évvégére pedig az állami közutakon mind az állandó burkolatokat, 127