Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945–1959)

mind a makadám útpályákat helyreállították. A háború a főváros és a városok kezelése alatt álló utakon is nagy pusztítást végzett. A fővárosi utakon nemcsak a légi bombázások és nagy harcok okozlak súlyos károkat, hanem az utakon átvonuló katonai alakulatok ágyúi és tankjai is. A hosszú háború alatt az utakon nem volt rendszeres és kielégítő mértékű útfenntartás, s így az útburkolatok járhatósága és a teherbíró képessége is fokozatosan csökkent. A fővárosi utakon mintegy 250 000 m

2 útburkolat és 80 000 folyóméter járdaszegély ment tönkre. A helyreállítási munkák költsége — beleértve a háború miatt elmaradt fenntartási munkákra szükséges összeget is — mintegy 43 millió forint volt A helyreállítási munkákat a főváros út- és mélyépítési ügyosztályának irányítása mellett a kerületi mérnöki hivatalok végezték. A legelső teendő volt az útvonalak járhatóvá tétele. Ezt a munkát a háború után azonnal elkezdték, de a végleges helyreállítási munkálatok a pénzügyi fedezet, az anyag- és munkaerőhiány miatt évekig tartottak. A fővárosi útépítési munkák hatékonyabb ellátása érdekében a 910/1949. BM. számú rendelet alapján 1949. március hó 1. napjával a főváros Útügyi Intézetének átszervezésével megalakították a Fővárosi Útépítő Vállalatot. A törvényhatóságok kezelése alatt álló közutak háborús kárainak helyreállítása az állami közutakhoz viszonyítva lényegesen lassabban haladt, aminek oka a törvényhatósági közúti alapok bevételének igen nagymérvű csökkenése volt. Az 1945—1946. években az adófizetési morál hiánya és az infláció az útalapokat válságos helyzetbe juttatta. Ezen némileg segített a 8790/1946. ME. számú rendelet, amely az útadót megszüntette, s a bevétel kiesése miatt az útalapokat az állami egyenes adókból történő részesítéssel kártalanította. Az állami egyenes adókból a törvényhatóságok útalapja 3 százalékot kapott. Az általános jövedelemadó tárgyában kiadott 13 400/1948. számú Korrn. rendelet az útalapok másik és legnagyobb bevételi forrását a községi közmunkaváltságot is megszüntette és az útalapokat ugyanezen rendelettel bevezetett általános jövedelemadóból megfelelő mértékben kártalanította. A 6900/1948. számú Korm. rendelet a tötvényhatósági közúti alapok által fenntartott közutaknak 5 év alatt az állami kezelésbe történő átvételét rendelte el oly módon, hogy 1949. január hó 1. napjával 4121 km, az 1950., 1951. és 1952. január hó 1. napjával évenként 5000 km és 1953. január hó 1. napjával 6200 kin közutat, továbbá a törvényhatósági joggal felruházott vidéki városoktól, valamint a 3710/1940. ME. számú rendelet értelmében vámkártalanításban részesülő megyei városoktól és községektől, az állami és állami kezelésbe veendő közutak útvonalába eső közutakból (átkelési szakaszokból) 1949., 1950. és 1951. évi január hó 1. napjával évenként 140 km közutat kellett az állam kezelésébe és fenntartásába, illetőleg az állami közutak hálózatába átvenni. Az említett 6 900/1948. számú Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 61 000/1948. Köz. M. számú rendelet kimondta, hogy a közutakat az államosítás után a közforgalmi és közgazdasági jelentőségük szerint kell csoportosítani, s a rendelet ebből a szempontból az alábbi csoportokat állapította meg: a) elsőrendű főközlekedési közutak, amelyek I. és 1—9 számmal, b) másodrendű főközlekedési közutak, amelyek 10—99 számmal, c) harmadrendű főközlekedési közutak, amelyek 100—999 számmal vannak ellátva, d) összekötő utak, amelyek forgalmi jelentősége a főközlekedési közutaknál kisebb, de a bekötőutak forgalmi jelentőségét meghaladja, e) bekötőutak, amelyek egy vagy több községnek az úthálózatba történő bekötésérc szolgálnak, 0 vasút-, hajó-, repülőtéri állomásokhoz és révekhez vezető hozzájáró utak, amelyek az állomás, illetve a rév közelében fekvő valamely közútból indulnak ki és az állomási előtérnél végződnek. 128