Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Egy mai mesehős: Berecz András, A Felvidék magyarországi követe: Agócs Gergely
A Hegedős zenekarnak jelenleg hat állandó tagja van. Gombai Tamás hegedűn játszik, ahogy mifelénk mondják, ő a felálló prímás. Szabó Gábor „Suvi”, a keresztkomám a másodprimás, aztán ennyi zordon medve közé a színpadon kell egy nő is, ez Herczku Ági, aki egyre jobban énekel, szóval ő az énekesnőnk. A „kíséret szekció” két emberből áll. Kürtösi Zsolt, a zenekar vezetője bőgőzik, harmonikázik, D. Tóth Sándor „Satya” pedig brácsázik, gardonozik, dobol, mikor, mire van szükség. Ez a felállás így kb. öt éve stabilizálódott, és úgy gondolom mára a szakmában ez a csapat egy jól olvasható ars poeticát képvisel. Zenei arculatunk alapját a hagyományhű feldolgozások képezik, ami azonban nem jelenti az autentikus megszólaláshoz való görcsös ragaszkodást, hiszen a színpadnak, a stúdiónak, a lemezeknek vannak olyan követelményei, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek a finom eltérések elsősorban egyes átmenetek, dallampárhuzamok, vagy egyéb - az adott zenei világtól egyébként soha nem idegen - zenei megoldásokban vannak jelen a lemezeinken is. A Hegedős ebben az összetételében az eltelt öt év alatt két önálló lemezt adott ki, és számos más hanghordozón, mint például a táncháztalálkozós lemezeken is, közreműködőként szerepelt. A első önálló lemezünk, a „Sok szép napot éjszakával” 1998-ban jelent meg a Honvéd Együttes kiadásában, a második pedig tavaly Párizsban, a Buda Musique kiadónál, és ez a „Musique de danse Hongroise” nevet viseli. Van még egy lemez, amelyet végigmuzsikálunk, ez pedig Écsi Gyöngyi szólólemeze. A Fonó records adta ki 2000-ben, „Árgyélus Kismadár” címen. Itt meg kell említenem még két készülő lemezt is. Az egyik a Hegedős zenekar új önálló CD- je, a „Csillagok közt, gyöngyharmaton”, a másik pedig az én szólólemezem, melynek címe egyben a tartalmát is jelzi: „Kilenc ballada”. Ez utóbbin a Hegedős mellett további három barátom is muzsikál: Juhász Zoltán, Dsupin Pál és Balogh Kálmán. Mindkét lemez felvételei elkészültek, most zajlanak az utómunkálatok. A boltokban való megjelenésük a következő évad elejére, szeptemberre várható. Az egyetem óta folkloristának számítasz? Már az előzmények is kijelölték, hogy a néprajzon belül ne a tárgyi népművészettel, hanem a folklórral, a hagyományos szellemi műveltséggel foglalkozzam. A szakdolgozatomat is folklorisztikából írtam. Eleve kínálkozott témának, hogy ismertem egy hatalmas tudású pásztor embert, a tereskei Pál Istvánt, akire Juhász Zolival találtunk rá ebben a Nógrád megyei faluban. Személye azért is fontos, mert nagyon úgy tűnik, hogy ő az utolsó élő magyar dudás. Ő tudós pásztorként gyógyításhoz is ért, és egyáltalán, az ő példáján is kiderül, hogy a folklórban a tehetség nem egyetlen művészi tevékenységben merül ki, hanem a népélet nagyon sok területén megnyilatkozik. Nem véletlen, hogy jó táncosok furulyáznak is, énekelnek is; hogy jó hímzőasszonyok jól énekelnek és mesélnek is; jó mesemondók nagyon szépen táncolnak vagy faragnak; stb. A tehetség nem egy specifikált dolog, hanem egy hajlam, amely a világ dolgainak értelmezése felé egy átlagosnál jobb fogékonyságot állít be egy-egy ember tudatában. Pista bácsi példájával is szerettem volna bizonyítani - remélem, elfogadja majd a szakma hogy itt egy, a folklór szinkretizmusának nevezett jelenség (= minden mindennel összefügg) a tehetség jelenségében is ugyanúgy megmutatkozik. Már én is sokszor gondolkoztam azon, hogy jó néhány táncházi zenészt ismerek, akik - azon kívül, hogy esetleg kiválóan énekelnek, táncolnak - egészen eltérő jellegű hangszereken tudnak kitűnően játszani, hogy vajon az ö esetükben arról van-e szó, hogy egy hangszer tudása ennyire megkönnyíti egy másikon történő játszás elsajátítását, vagy csak egyszerűen többféle dologhoz van tehetségük. Többféle dolog játszik össze. Egyrészt a tehetség eleve így adott kincse az embernek. Másrészt az a fajta táncházas módszertan, az a szemléletmód, amely tényleg a 106 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
