Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Egy mai mesehős: Berecz András, A Felvidék magyarországi követe: Agócs Gergely
maga komplexitásában kezel egy műveltséget, lehetővé teszi, hogy az ember lerombolja azokat a gátakat, amelyeket a klasszikus műveltségben az irodalom, a zene, a festészet, a film, a színház stb. közé emelnek. Azzal, hogy én elmegyek gyűjteni, Pista bácsitól vagy mástól nem csak azt a zenét veszem át. Óhatatlanul találkozók az ő kultúrájuk teljességével ott a helyszínen. Nem véletlen, hogy azok a táncházasok, akik gyűjteni is eljárnak, egyszer csak elkezdik hordani azokat a ruhákat vagy használni azokat a tárgyakat, amelyeket a hagyományőrző mesterek. Felvállaljuk azt az értékrendet, amivel találkozunk falun. Azonosulunk azzal környezettel, azzal a világlátással, azzal az öntudattal, a magatartásformákkal, amiket ezeknél az embereknél tapasztalunk, egyszóval példaképeinkké válnak. Milyen munkakört töltesz be jelenleg a Hagyományok Házában? Más tisztségeid, címeid vannak-e? A Népművészeti Műhely nevet viselő közművelődési tár vezetője vagyok. Azonkívül a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség megbízott, ügyvezető elnöke is vagyok. Címeim nincsenek, bár most dolgozom a tudományos fokozat elérésén, azaz doktorálok, természetesen folklorisztikából, az ELTE-n. Disszertációm tervezett címe: A szlovákiai magyarság hagyományos hangszeres zenei kultúrája. Nem tudom, illik-e még az ilyet felemlegetni, de annak idején elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ez akkor mindenesetre egy jóleső elismerés volt. Tudomásom szerint az Utolsó Óra program irányítását, miután Kelemen László befejezte az erdélyi gyűjtést, Te vetted át. Igen, én a felvidékivel folytattam. Sőt, amikor annak a végénél jártunk, elkezdtem szervezni, hogy a Kárpátalja, a Partium, a Délvidék és Magyarország népzenéje is hasonló módon legyen feltérképezve. Mára a program befejeződött. Nagyon érdekes és hasznos munka volt. A magyarországi gyűjtésbe is besegitettem, de ez a program már Árendás Péter vezetésével zajlott. Végül is én huszonhat szlovákiai és egy magyarországi zenekar anyagának felgyűjtését irányítottam. Mi volt ennek a munkának a mecha ~usa? Hogyan lehetett biztosítani, hogy minden héten egy újabb zenekar állt rendelkezésre a Fonóban? Gondolom, ehhez a háttérben egy csapatnak kellett mozgatni a programban résztvevőket, utaztatásukról, szállásukról, étkezésükről stb. gondoskodni. Természetesen. A zenekarok többségét régebbről ismertem, illetve régebbről volt róluk tudomásom. Tehát nem most kellett felkutatni őket. Ezenkívül voltak összekötők, szervezőink a Felvidéken, Erdélyben, Magyarországon. Az egész programban nagyon sok zenész kolléga vett részt. A felvidéki programban elsősorban barátom, Farkas József dolgozott Szlovákiából. Jocó sokat segített a zenészek felkutatásában és szállításában. A Fonóban folytak a felvételek, ott volt az étkeztetés, kezdetben még az elszállásolás is ott történt, később egy közeli szállodában. Mivel a felvidéki együtteseknél kevesebb régies, vagy egyáltalán, folklór anyagra lehetett számítani, mint az erdélyi együttesek esetében, ezért az ő budapesti tartózkodásukat három napra lehetett szűkíteni. A zenén kívül szokásanyagot is gyűjtöttetek? A zenefolklorisztikai kutatást én a hagyományos zenei kultúra kutatásának tekintem és ez a szemléletmód kirajzolja a feladatokat is. A zenéhez a folklór bármely más területéről kapcsolódnak jelenségek. Úgy a szokások (például lakodalmi), mint a hiedelemvilág (gondoljunk az „ördöngös” dudásokra, de prímásokat, brácsásokat cimbalmosokat is gyakran felruháznak mágikus képességekkel), vagy a hagyományos gyógyítás szempontjából, hogy a táncot vagy a tárgyalkotó díszítőművészetet (pl. gyönyörűen díszített hangszerek) ne is említsük. Vagy beszélhetnénk a Új Hevesi Napló 107
