Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Egy mai mesehős: Berecz András, A Felvidék magyarországi követe: Agócs Gergely
QÁ <S&e/vfc/éÁ /c&wte Beszélgetés Agócs Gergely népzenész-folkloristával Agócs Gergelyt „élőben” először néhány éve, az egyik jászberényi Csángó Fesztivál gálaestjének műsorvezetöjeként hallottam. Mivel addig csak palóc népdalokból ismertem lemezekről, azt hittem, hogy - akárcsak Berecz András - kitűnően képes egy adott vidék tájnyelvén utánozni a hagyományőrzőket. Ezért meglepett, hogy műsorvezetőként ugyanazzal a palóc dialektussal adta elő szépen megformált mondatait. Addigi, a Palócföld magyarországi részén szerzett tapasztalataim azt mutatták, hogy az eredetileg tájnyelvet beszélő emberek iskoláztatásuk során igyekeztek minél előbb megszabadulni táj szólásuktól. És most itt egy (magyarországi) egyetemet végzett ember, tudományos kutató, aki nem csak régiója zenéjének megmentésén fáradozik, de büszkén vállalja azt a nyelvet is, amelyet a szülői házból hozott. * Úgy tudom, felvidéki származású vagy. Érsekújváron születtem, de fúleki vagyok. Ha jól emlékszem, Te - sok táncházi zenésszel ellentétben - nem klasszikus zenei tanulmányok után érkeztél a népzene területére, s nem is a rockzene felől. Talán táncos múltadnak köszönhető a folklór iránti érdeklődés? Bár táncoltam egy együttesben másfél évig, még ezt se mondhatnám. A Lajtha-féle széki gyűjtés már volt a kezemben ezt megelőzően is, de nem volt se magnóm, se lemezjátszóm, semmilyen zene reprodukálására alkalmas készülékem. Zeneiskolába nem jártam, de furulyázni megtanultam. Volt a családunkban egy öreg pásztorember, jó furulyás, tőle örököltem az első „valódi” hangszerem. Amit megtanultam, azt mind gyűjtés közben tanultam. Az, hogy elkezdtem gyűjteni, Mlinár Pali barátomnak volt köszönhető, aki Salgótarjánból járt át Fülekpüspökibe a táncegyütteshez koreográfusnak, művészeti vezetőnek. Ő mutatott nekünk gyűjtéseket vid Nekem feltűnt, hogy ezek mind erdélyi ill. magyarországi tájegységekről származó felvételek, és felmerült bennem a kérdés, hogy vajon felvidéki anyag miért nincs közte. 1985 nyarán kezdtem gyűjteni. Nem más biztatására, hanem saját érdeklődésből mentem el néhány közeli faluba, hogy megnézzem, találni-e még valami gyűjteni valót. Sokszor kellett tapasztalnom - iskolázott emberek között is -, hogy az, ami a sajátjuk, azt nem nagyon értékelik, csak azt, ami távoli, más vidék kultúrája. Én hamar túljutottam ezen, mert én pont a sajátomat hiányoltam. Hogy folyt a gyűjtés, ha zeneiskolába nem jártál, felszerelésed nem volt hozzá? Kölcsönmagnóval, kölcsönkazettával, gyalogszerrel. Először a kottaírást is autodidakta módon sajátítottam el. A néprajzi tanulmányaimmal párhuzamosan ismerkedtem meg a hangjegyírással, illetve később, amikor a Zenetudományi Intézetben dolgoztam, ott ez már magától értetődő követelmény volt. Elsősorban saját gyűjtéseim anyagát jegyeztem le, hiszen az ilyen felvételeket senki más nem ismeri olyan jól, mint maga a gyűjtő. Mióta élsz Magyarországon ? 1992. szeptemberében kezdtem el tanulni az ELTE nappali tagozatán, de a mai napig szlovák állampolgár vagyok. Nyilvánvalónak tűnik - a magyarországi „szokással” szemben -, hogy te nem törekszel arra, hogy a palóc dialektusodtól megszabadulj, büszkén vállalod származásodat. Azt tudom, hogy a szlovákiai palócság sokkal jobban megőrizte nyelvjárását, mint a Új Hevesi Napló 101
