Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Egy mai mesehős: Berecz András, A Felvidék magyarországi követe: Agócs Gergely
kiválasztani, amelyiket lemezre veszem, az keserves! Ugyanígy vagyok most a műfordításokkal. Most már vagy öt éve foglalkozom ilyesmivel. Tíz-tizenöt megoldás is születik egy-egy versre. Mindegyiknél meg lehetne magyarázni, hogy ez ezért jó, az meg azért! S akkor jön a neheze, azokból a kis papírdarabkákból összerakosgatni, hogy melyik legyen a végső. Sokszor aztán félre kell tennem, hogy az egészségem megmaradjon. Amikor először hallottam a meséidet, például a nagyotmondókról vagy a világ teremtéséről, nekem annyira újszerűek voltak ezek, hogy nem is tudtam, mit gondoljak: valóban igaz népmeséket mondasz vagy ezek már inkább a Te találmányaid? Nehéz pontos számot mondani, de valahol hetven-harminc százalék körül van az arány az általam hallott mese és a saját változtatásaim között. De mindegyik mögött van egy eredeti mese. Olyanra volt-e már példa, hogy teljesen Te találtál ki egy mesét? Most már erre is van, sőt közölték is. Az egyik úgy született, hogy a beregfürdői gyógyfürdőben csücsülve Körmendi Lajos író odavetette: „Te, írd már meg ennek a víznek a legendáját!” Hallani se akartam róla, s mivel azonnal elhárítottam, ezzel a felelősséget le is vettem magamról. így az szépen fellopódzkodott a lábikrámon, a térdhajlatom mögött fel a combon, s már itt kapirgált a fülem mögött. Megjelent a képsor előttem, s azonnal papírra is vetettem. Aztán elő is adtam az írótábor résztvevőinek. Egy másikat Észtországban írtam, ahol egy mesemondó találkozón voltam. Három napig olyan emberekkel voltam összezárva, akiknek semmi másuk nincs a világon, csak a meséjük. A macskaköves Tallinban, miközben egy háztetőt nézve hátráltam, hanyatt estem, s miközben beütöttem a fejem, azt a képet láttam, hogy a legnagyobb észt mesemondó nő átugrik egyik háztetőről a másikra. Ebből kerekedett aztán egy kis mese, amikor magamhoz tértem. A mesemondónak ugyanis a háztetőn kell közlekednie, mert különben elunják. Meséid a ,, Kőkertben liliom ” lemezeden jelentek meg. Volt más ilyen meselemezed is? „A szél patkójától a kő is szikrázik” címmel volt korábban egy másik lemez, de az már elfogyott. Az újrakiadással én már nem akarok foglalkozni, mert annyi új feladat van előttem. Ott van 224 észt dal a dalolásról, ott vannak a mesék a mesékről, a mesemondókról és a mesemondásról. Mongol, kínai, ír, észt mesék. Készül a .„Bú hozza, kedv hordozza” könyvem második része. 140 olyan igém van benne, ami mind azt jelenti, hogy „énekelni”. Az első kötet az én dalolással kapcsolatos elsődleges élményeimet tartalmazta, de, sajnos, már a második kiadása se kapható. Jó lenne, ha a sok utazás során szerzett legérdekesebb élményeidet is megírnád egyszer! Van szó egy fotóalbumról is. Harminc éve fényképezek. Úgy tudnám elképzelni ezeknek az élményeknek az elmesélését, hogy ezeknek a képeknek a segítségével történne. * Még sok kérdésem lenne, de András hajnali négykor már újra úton lesz, így hát hagyom lepihenni, miután megköszönöm, hogy a fárasztó előadás után még ilyen sokáig türelemmel válaszolgatott kérdéseimre. 100 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
