Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Szabó László: Egy hadifogoly emlékiratai II
bennünket, hogy még a lőtábla keretét se találjuk el, mert amennyiben sikeres lenne a lövéseredményünk, nem kerüljük el a bevetést az angolok ellen. A tanácsot megfogadjuk, a németek a hajukat tépik dühükben. Március 24.-én menetkészültséget rendelnek el, úgy kell felszerelni, mintha azonnal indulni kellene. Közben sokadik légiriadó, a szokásos helyre, az erdőbe vonulunk ki. Előző nap még arról volt szó, hogy a zászlóaljunk bunkerek építésébe kezd. A nálunk lévő puskákat beszedik, állandó riadókészültségben élünk. Nem messze a barakkunktól bombázás folyik. A riadó ideje alatt tisztálkodással, mosással töltjük el az időt. Március 25.-e (virágvasárnapi már a megszokott riadóval kezdődik. Az elmúlt éjjel tisztjeink nagy mulatást rendeztek, ami mindannyiunk elkeseredését váltja ki. Itt csak kínlódik, vegetál az ember, mint az állat. Semmi igényünk nincs már, egyedüli gondunk és egyben örömünk is, ha ehet valamit az ember. Tegnap is kemény, penészes kenyeret adtak, ami még savanyú ízű is volt. Meddig kell még ezt az állati életmódot folytatni? Vajon mi van az otthoniakkal? Élnek-e egyáltalán? Szörnyű a helyzetünk, az örökös bizonytalanság. Mit várhatunk még? Délre vége a riadónak, ebéd, orvosi vizsga, szállásszemle, utána kimenőt kapunk. Ez alkalommal én is kimegyek a városba szétnézni. Egy ideig két katonatársammal sétálunk az utcán, majd bemegyünk egy kiskocsmába. Jegy nélkül csak levest lehet kapni. Hét adag leves fejenkénti elfogyasztása után - közben újabb riadó - visszamegyünk szálláshelyünkre. Március 26.-án ásókkal vonulunk az Ems-csatoma partjára, majd egy nagy erdőbe vezényelnek. Járkálás össze-vissza, nem tudni, miért. Közben-közben felülről géppuskatüzzel lőnek. Nem messze állandó ágyúdörej, bombázás, közel van a front. A feketének gúnyolt reggeli után éhesek vagyunk, és már dél is elmúlt. Kenyerem sincs, legközelebb szerdán lesz osztás. Nem tudom, mit fogok addig enni. Cigarettám sincs. Teljes a bizonytalanság, nem lesz elkerülhető a bevetésünk. Idegen hazában és érdekekért oktalan lenne az elpusztulás. A nyugati háború pokla borzalmasabb, mint a keleti. Késő délután érünk haza, éjjel alig alszunk valamit. Március 27.-én az éhezésünk folytatódik. Egy kis ügyeskedéssel sikerül két ebédet vételeznem (a sor elején kapott ebédet gyorsan elfogyasztom, utána kimosott csajkával a sor végére állok be). Közben a GH-nak segítek kenyeret behordani, jutalmul kapok egy egész kenyeret. Nagyszerdán (március 28.-án) hajnali 4 órakor van ébresztő. Teherautón egy közeli repülőtérre szállítanak bennünket, ami tökéletesen szét van bombázva. Feladatunk a repülőtér használhatóvá tétele. Délután 5-ig töltjük a bombatölcséreket. Közben-közben futás fedezékbe, mivel alacsonyan szálló angol vagy amerikai repülőgépek keringenek felettünk, szerencsére nem támadtak meg bennünket. Minthogy ellátást egész nap nem kapunk, mindenki kegyetlenül éhes. Hazavonulás után az ebédünket is megkapjuk. Március 29.-én (nagycsütörtök) fél 8-kor indulás a várost védő állásokba, ahol 14 óráig dolgozunk. Délután pihenő, majd menetkészültség. Különböző hírek terjednek a táborban, pl. Magyarország teljesen elesett. Ma végre kaptunk 14 db cigarettát is hét napra. Nagypénteken (március 30.-án) reggel 7-től 14 óráig az állásokon dolgozunk, egész nap riadó van különben. Rengeteg gép vonul el ismét felettünk. Másnap (nagyszombat van) egy közeli faluba megyünk ki hetedmagammal élelmet szerezni, eredmény nélkül. A hírek szerint egy angol ék 30 km-re közelítette meg a várost. A német katonák hosszú sorokban vonulnak visszafelé. Vt 6-kor ébresztenek április 1.-én (húsvétvasámapon). Templomba megyünk, mindenki megáldozik. Valami káposztalevesféle a húsvéti ebédünk, amit alig lehet Új Hevesi Napló 67
