Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Szabó László: Egy hadifogoly emlékiratai II
elfogyasztani. Tudjuk, hogy a tisztek részére egész héten készült a sokféle sütemény, nekünk csak káposztaleves jutott, ami ehetetlen volt. így megy ez már féléve, elkeserítő a hangulatunk. Szokatlannak tűnik viszont az, hogy az éjszaka riadó nélkül telik el. Húsvét másodnapján ismét templomba megyünk és áldozunk. Utána kivonulás, du. 2 óráig ásni kell a tankcsapdákhoz. Nem ilyen húsvétot képzeltünk el. Hazafelé hatalmas gerendákat cipelünk. Ebédünk ismét ehetetlen, és kevés is. Délután alacsonyan szálló angol repülők géppuskáznak. Eleinte még ilyen esetekben fedezékbe vonultunk, most már ez sem izgat senkit, lesz, ami lesz. Április 3.-án nagy dörgésre, ágyúzásra és géppuskatűzre ébredünk. Megszólalnak a földi riadót jelző szirénák. A páncélos angol ék elérte városunkat. Senki nem tudja, mitévő legyen. Ez alkalommal is a közeli erdőbe megyek a lövedékek becsapódása elől. Mögöttünk ég egy falu, a zenebona tökéletes. Semmi izgalom nem tölt el, sőt egy nagy fa tövében elnyom az álom (az eső is esik már). Virradatkor visszaballagok a barakkunkhoz, ahol nagy sürgés-forgást találok. Gyorsan el kell hagynunk a várost, ami meg is történik. Egy német paraszttól szabályszerűen elvesszük a lovait a szekérrel együtt, és zuhogó esőben elindulunk észak felé. Útközben több ízben alacsonyan szálló repülőgépek támadnak. Meppen nevű városkába érünk, és pihenőt tartunk. Mondanom sem kell, hogy az utazás gyalogmenetben történik, a csomagjainkat a német paraszttól szerzett lovak viszik. A Meppen utáni pihenőt újabb tovább-gyaloglás követi, ismét alacsony repülőtámadások, gépágyúval lőnek ránk az úttesten. A támadás következményeként az ezredünk tehergépkocsija kigyullad, egy bajtársunk pedig négy lövést kap. Az éjszakát Alpendöm nevű falucskában egy pajtában töltjük. Parancsnokságunk elhatározza, hogy a továbbiak során nappal nem vonulunk, hisz ez szinte lehetetlen az állandó alacsony légi tevékenység miatt, így este indulunk tovább április 4.-én, és másnap reggelig mintegy 30 km-t teszünk meg (természetesen gyalog). Werlte nevű falu a következő állomásunk, ahol egy szeszgyár melletti pajtában kapunk szállást. Itt sikerül élelmet is szerezni (kenyér, tojás, hús, méz, sőt pálinkához is hozzájutunk). Egy félig hollam "Iádnál megvendégelnek reggelivel (tej, rántotta) Április 6.-ról 7.-re virradó éjjel mindössze 20 km a teljesítményünk. Emke nevű faluban, az iskolában szállunk meg. Itt két napig tartózkodunk, jól élünk, szabályosan felvételezünk, persze hamis úti okmány (nyílt parancs) alapján, sőt borjút, malacot és tojást veszünk a németektől, akik inkább nekünk adják jószágaikat, minthogy a közelgő angol csapatok birtokába jusson. 18 db cigaretta is van a felvételezésben. A módszer mindig az, hogy rendszerint éjjel keresik fel németül jól beszélő parancsnokaink (pl. R.S. százados) az útba eső német parancsnokságokat, amikor tisztek nem találhatók, kis rangú altisztek tartják a szolgálatot, kisembereket könnyű átverni. A légi tevékenység továbbra is állandó, felettünk keringenek a felderítő angol gépek, egészen közelben robbanás és géppuskazaj. A 9.-i esti induláskor már az elején géppuskatüzet kapunk, ennek ellenére az éj folyamán 24 km-t teszünk meg. Ismeretlen nevű faluban töltjük az április lO.-i éjszakát barakkokban. Itt már nagy a zűrzavar, 16 gép köröz felettünk, és egészen közelről hallatszik a bombázás. Mintha felismertek volna bennünket a magasból, lényeg az, hogy nem bombáznak meg. Remeg a barakkunk az óriási detonációktól. A földről a német tüzérség két lövést ad le a gépekre. Teljesen közömbösen viselkedünk, nem izgat már semmi, nem is félünk már, fáradtan alszunk egész nap. (Folytatjuk) 68 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
