Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Indiai töredékek
alkotás mégiscsak ad egyfajta védelmet, ha mástól nem, a közvetlen napsütéstől, meg az arra járók pillantásától. Ennek a megoldásnak szerves folytatása, amikor már szilárd váz, faanyag is kerül az építménybe. S mindenütt az emberi élet velejárója, a szemét. Közvetlenül ott, a „porta” mellett, ahol szükségüket is végzik - mások előtt. De nyomorúságukban is minden tőlük telhetőt megtesznek: dolgoznak. Ki-ki a maga módján, a vegetáló lét adta lehetőségeket kihasználva. Van, aki ócska ónlábasban teát főz az arra járóknak az út mellett. Láthatólag állandó helye van, a célszerűen elrendezett pár darab kő vagy tégla erre vall. Gondosan rakosgatja a babérlevélnyi nagyságú leveleket a lassan melegedő vízbe. Mások a köz tisztaságát a maguk megélhetésével, saját hasznukkal kapcsolják össze: a mindenfelé szabadon közlekedő, nagyszámú tehén nyomait takarítják el. Kiszárítva, fűtőanyag lesz belőle, akár maguknak, akár eladásra. A gyűjtőmunkát egyébként a legkisebbek végzik: négy-öt éves gyerekek gyakorlott mozdulatokkal dolgoznak. Nem sokkal idősebbek azok a koldusok sem, akiknek ölébe adják pár hónapos testvérüket, hogy így próbáljanak némi élelemre szert tenni. Halkan, kedvesen, mosolygósán mutogatják az idegennek a pici hasát meg száját. Egyáltalán nem tolakodóak, és szó nélkül tudomásul veszik, ha eredménytelenül járnak. A tíz-egynéhány éves - de valójában annyinak sem látszó - gyereklányok pedig már saját csecsemőjükkel a karjukon járják ugyanezt az utat. Ők sem pénzt kémek, hanem élelmet. A kint tartózkodó magyaroktól tudom, hogy nem törik fel a kocsikat, nincs veszélyben a drága fényképezőgép, a pénztárca, mindezzel nem sokra mennének. Ennivalóra van szükség. A törzsi szokásoknak megfelelően háromezer 4 és 12 év közötti gyerek esküvőjét tartották meg most tavasszal. A gyerekek gyerekei.olyan korán születnek meg, amilyen korán csak lehetséges. A szegénység nem egyszerűen újratermelődik, hanem fokozódik. *** Ki lehet-e törni ebből a földhözragadt helyzetből? A kasztrendszer törvényei és a vallások tanításai miatt látszólag tudomásul veszik megváltoztathatatlan sorsukat. Kitörést csak az jelent, ha állandó kereseti forrást jelentő mesterséggel, szolgáltatással kezdenek foglalkozni. Ilyen például a szabadtéri borbély, akinek először csak egy borotvája, fésűje meg ollója van. Borotválni is csak úgy szárazon borotvál. Jobb esetben lécekből összeeszkábál valami kalyibát, ami műhely és lakás is egyben. Más iparosok is ilyen öt-tíz négyzetméteres, elölről pitvarszerüen nyitott építményekben laknak és dolgoznak. Mindenütt ilyeneket látni az utak mellett, a falvakban, a városok szegénynegyedeiben, ahol elképesztő a zsúfoltság, a bűz és a kosz. Amikor Delhi belvárosától nem messze keresztülhajtunk egy ilyen kerületen, kísérőm mondja, hogy több száz évet megyünk vissza az időben. Szerintem többet is. *** Gyönyörű, virágos zöldterületek mindenfelé, mintha az angol parkkultúra alkotásai lennének. Persze nem véletlenül, nyilván volt kitől tanulni. Csak annyi a különbség az európaival összevetve, hogy a lombhullatókon kívül itt sokfelé pálmák és más délszaki örökzöldek is magasodnak, s békésen megférnek egymás mellett. Ha közelebb megyünk a sokszínű ágyásokhoz, igazán otthon érezhetjük magunkat! Megszokott, hazai látványban van részünk: árvácska és oroszlánszáj, vagy ha jobban tetszik tátika. Kettejükkel sokfelé találkoztam, népszerű virágoknak tűnnek. Új Hevesi Napló 55
