Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestény Sándor: József Attila BajcsyZsilinszky Endre hetilapjánál

Zizegni minden bizalomra keserűid mennyei munka, de kössünk, kössünk lágyan zsongva, - a homok elfut, a föld megmarad.

Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?

Nem sors az egyes ember sorsa - kötöm én, lám kötöm ujjongva, a jó fa fogy, az édes táj dagad Recseg az ég odvas falunkba - fogom én és kötöm busongva - s csikorogva hordja halomba hulló, szerelmes hivatalomat.

Az Előőrs, József Attila számára időlegesen megélhetést és publikálási fórumot jelentett, irodalomkritikusi tevékenységet is kifejthetett, 1929 szép karácsonyára új verssel jelentkezett:

Betlehem

A gyolcs ködön át puha varjak szállnak,

Csüggedt borókán elül a homály, tömpe szobácska vert földjén megállnak két botos pásztor és három király.

Az asszony leszáll a kamrai létrán - „Mennyből az angyal...” zeng öt atyafi, az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai.

Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás arccal nyöszörög a zsupp, fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut.

Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papirbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül.

De ez nem igaz. Csontos fákat hajszol a csépes szél és gőzlik a magyar, s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai.

A költemény az Előőrs 1929. december 21. számában látott napvilágot. S ha manapság a Tisztelt Olvasó, kezébe vesz egy verseskötetet, és összehasonlítja a fenti verset

52

XU. évfolyam 6. szám—2002. június