Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Öcsi bácsi
/ QS$)<jfOúlo4i JQdáx/á ©C/ái /ideái Esteledett, amikor Berendék hazaérkeztek. Délben kellett elhagyniuk az üdülőt. Igaz, a takaritónő már tizenegy órakor ott toporgott a szobájuk előtt, de Berend úr tizenkettőig bérelte a helyiséget, így aztán éberen figyelte az órát, nehogy egy perccel is megrövidítsék. Végtére is a szerződés az szerződés, és az üzleti életben rendnek kell lennie. Ő sem fizethet ezer helyett kilencszázkilencvenkilenc forint adót. Amikor a rádióban meghallotta a déli harangszót, megfogta a bőröndöket, lecipelte a parkolóban álló kocsijához, berakta a csomagtartóba, gondosan bezárta, bekapcsolta a riasztóberendezést, aztán így szólt a feleségéhez:- Elvileg este hatig még itt maradhat a kocsi, tehát elmegyünk ebédelni, fürdünk egy utolsót a Balatonban, aztán úgy négy óra körül indulunk haza. Remélem, hét közben nincs túl nagy forgalom az autópályán, két - két és fél óra alatt Pesten lehetünk. És még így is nyertek rajtunk két egész órát. Egyetértesz velem, drágám?- Hát persze, Lajoskám - helyeselt az asszony. - Hadd élvezzék ki a gyerekek ezt a csodálatos napsütést! Jövő nyárig úgyse jövünk ide. Úgy is lett, ahogy a családfő által elrendeltetett. Bőségesen megebédeltek a Tóterasz kerthelyiségben. A mama szokás szerint elmondta két neveletlen csemetéjének, hogy első osztályú étteremben nem illik egy immár tízéves nagyfiúnak az orrát piszkálnia, s egy nyolcéves kisasszony se kalimpáljon a lábával a szék alatt. Ha hajdan ő, meg Öcsi bácsi igy viselkedtek volna az asztalnál, a nagypapa bizonyosan a sarokba állította volna őket. Öcsi bácsi neve hallatára a két gyerek összenézett, és elfintorodott. Mert hogy Öcsi bácsi volt a családi minta, akit szívből utáltak. Igaz, rövid életük során nem túl sokat találkoztak vele, mert Öcsi bácsi rendkívül elfoglalt ember volt. Üzletember. Nem tudni, milyen üzletágban utazott, de az biztos, hogy nagyon sikeresen. Kaptak tőle képeslapot Kaliforniából meg Izraelből, később Ausztráliából meg Japánból is. Lalika pontosan tudta, merre járt, mert a képeslapokról ő áztatta le a bélyegeket, és gondosan berakta a gyűjteményébe. Két éve történhetett vele valami, mert azóta egyetlen bélyeget se küldött. Akkortájt járhatott náluk is utoljára. Bizonyítvány osztás körül lehetett ez a látogatás, mert abban az évben véletlenül becsúszott egy négyes környezetismeretből. Az apja veréssel fenyegette, meg azzal, hogy nem mehet velük a Balatonra nyaralni. Az anyja természetesen megint Öcsi bácsival példálózott. Bezzeg az Öcsi bácsinak soha nem volt egyetlen négyes osztályzata sem! Kitünően végezte az általános iskolát, dicsérettel érettségizett, és az egyetemen is mindig évfolyamelső volt.- Meg buzi - gondolta magában Lajoska, aki akkortájt hallotta először ezt a szót. Nem tudta, mit jelent, de biztosan nagyon csúnya lehet, mert a nagyobb fiúk is mindig ezt mondták, ha sértegetni akarták egymást. Aztán többnyire össze is verekedtek miatta. Hát akkor az Öcsi bácsi is egy rohadt buzi. Szóval akkor volt náluk Öcsi bácsi utoljára. A mamának virágcsokrot hozott, neki egy bélyegsort, a Boginak meg valami nyivákolós babát. A mama megmutatta neki Lajoska szégyenletes bizonyítványát, de Öcsi bácsi csak futólag pillantott bele. Gratulált hozzá, hogy csak így tovább, kisöreg, aztán a papával elvonultak a dolgozószobába valami üzleti tárgyalásra. A mama ekkor valami csúnyát mondott, de olyan halkan, hogy egyikük se értette, aztán elejtett egy tányért. A két gyereknek gyorsan le kellett feküdnie, még a tévét se nézhették, pedig a Bogi akkor még nem is kapott bizonyítványt. Mondta is, hogy nem Új Hevesi Napló 33
