Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Öcsi bácsi
igazság, hogy neki Lajoska miatt kell büntiben lennie. Már majdnem elaludtak, amikor a nappaliból a papa kiabálása hallatszott. Azt mondta, hogy hagyja őt békén az Öcsi bácsi, mert ő nem hülye, hogy ilyen kétes buliba beleugorjon. Neki van két neveletlen gyermeke, nem ér rá évekig a sitten rohadni. A mama sírt, az Öcsi bácsi meg azt mondta, hogy „akkor le vagy szarva, te simlis!...” A végét nem értette, mert valaki becsapta az ajtót. Még az üveg is kitört belőle. Az M 7-esen valóban nem volt nagy forgalom, a BMW gyorsan falta a kilométereket. Még arra is maradt idejük, hogy Siófokon megálljának egy üdítő fagylaltra. Rájuk is fért a pihenő, mert még hat óra tájban is harmincöt fokot mutatott a hőmérő. Rég volt már ilyen szép és nyugodt nyaralásunk - állapította meg Berend úr. - A két hét alatt végig sütött a nap, és minden úgy alakult, ahogy elterveztük. Remélem, a holnapi versenytárgyaláson se hagy cserben a szerencsém.- Úgy legyen! - bólintott rá a felesége, és az arcára cuppantott egy hitvesi puszit. - De azért most már igyekezzünk, Lajoskám, mert mire átdöcögünk a városon, lassacskán lemegy a nap. Tudod, még az ingedet is ki kell vasalnom, meg kicsomagolni, a gyerekek ruháját rendbe szedni... Szürkült az ég alja, amikor a ligeti villa előtt Berend úr kikapcsolta a motort. Miközben kiszállt kaput nyitni, átkiabált a szomszédban fürdőnadrágban sétálgató Pálinkás úrnak.- Itthon is olyan dög meleg volt, Botond?- No, hallod, fürdőgatyában is majd elolvad az ember. Ti legalább bebújhattatok a Balatonba.- Bele is bújtunk, ne félj! Itthon mi újság? Minden rendben?- Rendben, csak... Én nem tudom, mi a fene volt itt az éjjel, ez a két hülye kutya majd szétrágta a kerítést. Kétszer is fölkeltem, körülnéztem, de nem láttam semmit. Lehet, hogy megint ezek a hajléktalanok kóborolnak erre. Beszóltam a kapitányságra, hogy figyeljenek már egy kicsit ere a környékre is. Egyszer-kétszer végigfurikázik a járőr, aztán annyi. Végtére is ezen a soron több adót fizetünk, mint a fél kerület... A villa olyan volt, mint egy katlan. Ahogy kinyitották az előszoba ajtaját, szinte dőlt belőle a forróság. Berend úr szerint legalább hatvan fokos volt bent a levegő. Azonnal ki is tártak minden ajtót, ablakot, de a kereszthuzat se hozott igazi enyhülést.- Emlékszem, egyszer gyerekkoromban volt ilyen - mondta az asszony. - Mi is épp a Balatonon nyaraltunk, aztán hazafelé jövet... Lajoska, ne dobáld szét a ruháidat, mert!...- Tudom, anyu, az Öcsi bácsi soha nem csinált ilyet...- Hát nem is! És nem beszélt vissza a szüleinek. A nagyapád akkora pofont adott volna neki...- Mint egy ház. És a fogát is minden este megmosta.- Vége! Majd holnap folytatjátok a vitát, ha nem leszek itthon - dörrent Berend úr hangja, és beledobta magát a hatalmas bőrfotelba. - Ma este még át kell néznem a versenytárgyalás aktáit. Vacsora, fürdés, aztán ágyba mindenki! így is történt, de a forróság miatt nem tudtak elaludni. Először a kis Boglárka csoszogott be a hitvesi szobába, mondván, hogy fél a nyitott ablak mellett, meséljen neki valamit az anyu. Aztán meg Lajoska osont be, mert ha a Boginak szabad, akkor neki miért nem? Jóval elmúlt éjfél, mire mindkét gyerek elaludt. Óvatosan, ölben vitték át őket a szobáikba, nehogy fölébredjenek. Berend úr nagyokat ásítva ballagott vissza, miközben a 34 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
