Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Téli álom
&é/í d/om (£^uvcvunÁt (£fäacptlalm hó hull és halkan libben el mint szárnyas szép sereg susog s hogy libben száz pihéje énekel magam vagyok s boldog vagyok a libbenésben lélekhang lehel: ne bánd a bajt keringj velem, feledd pihévé tűnsz át s célod éred el ki tudja már hited szavad neved? hó hull és halk reményt susog ma áttűnhetsz és mégis itt maradsz nincs súlyod bűn- s erényed sem tudod hogy öntudatlan felfelé haladsz a fenn s a lenn is egy - fénylő világ fehér csodája halkan átölel özön-fehér dalol: vajon ki lát? ez áradásban célod éred el? nincs árny és kinok bűnök sincsenek nincs én és más csupán a libbenés hószín-világban hópehely-sereg lehull ám lelke felszáll csendben és dalol árad emelkedik lebeg mélyében fényesülnek istenek Új Hevesi Napló 5
