Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Káló Béla: Egy zenekarban
rendeztünk, volt világbajnokság és olimpia is, az otthonról elcsent Kiváló dolgozó jelvény szolgált érem gyanánt. Egy időben nagyon szerettem sakkozni is, a Pajtás újságból tanultam meg a lépéseket. A Jézuska aztán hozott egy sakk készletet. Nem lévén partnerem, megtanítottam Lajos barátomat sakkozni. A focihoz béna volt, igaz, a sakkozás sem tartozott az erősségei közé. Unalmas volt mindig csak győzni. Tíz partiból tízet én nyertem. Hanem egyszer bemattolt Laja. Ez igen zokon esett nekem. Biztosan csaltál, amikor nem figyeltem, méltatlankodtam. Legközelebb jobban figyeltem. Hiába, jött az újabb matt. Fordult a kocka, tíz partiból tízet Lajos nyert. Azóta se akadt ember, akit le tudtam volna győzni, igaz, nem is nagyon próbálkoztam, sőt egy idő után kétségeim támadtak, hogy sport-e a sakk? Sokat másztunk fára, hol gyümölcs, hol madárfészek után kutatva. Horgásztunk a Ménes-patakban, a Bódvában, mi magunk csináltunk horgászfelszerelést magunknak. Meghajlított gombostű volt a horog, madzag a zsinór, egy jó hosszú mogyoróvessző a bot. Még ezzel a kezdetleges felszereléssel is fogtunk halat, ujjnyiakat, arasznyiakat. Izgalmas kalandokkal szolgált a tehénlegeltetés. Míg a tehenek csöndesen legelésztek, mi, pásztorok bújócskáztunk, birkóztunk, krumplit vagy kukoricát sütöttünk, fuzfaágakból kunyhót építettünk, fociztunk. Mesélj iskolai élményeidről, kedves tanáraidról! Amikor én iskolába kerültem, Szögligeten összesen három tanterem volt, az is két épületben. Az Alsó-iskolában kettő, a Felső-iskolában egy, emiatt két-két osztályt össze kellett vonni. Amíg az egyik osztálynak rendes órája volt, addig a másiknak lyukasórája. Elsős koromban a harmadikosokkal voltunk egy tanteremben, hetedikben a nyolcadikosokkal, nyolcadikban a hetedikesekkel. A lyukasórát nagyon szerettük, meg lehetett csinálni a házi feladatot, ha otthon elmulasztottuk volna, meg lehetett tanulni a leckét. Én többnyire verset írtam. Legelső tanítóm Komlóssy Gizella volt, ő tanította édesanyámat is a betűvetésre. Öccse, Dezsőké vezette a háztartást, az ő kertjében voltak a legszebb saláták a faluban. Giziké néniből leginkább a hangja maradt meg bennem, amely szelídségről és jóságról árulkodott. A szorongás és a félelem már az első napon elpárolgott belőlem. Végtelen türelemmel viseltetett irántunk. A betűk mindig őt juttatják eszembe. Harmadikos voltam, amikor a Felső-iskola udvarán megjelent biciklivel egy szőke fiatalember, mint kiderült, ő volt az új tanítónk. Simon László akkor végzett a tanítóképzőben, mi voltunk hát az első tanítványai. A szomszéd faluból, Perkupáról jött, onnét járt be biciklivel még egy jó darabig, míg Komlóssy tanító néniéknél nem kapott egy kis szobát. Tele volt energiával, fiatalos lendülettel, és ami nem elhanyagolható, értett a nyelvünkön. Megalapította az úttörő szövetséget, kirándulásokat szervezett, énekkart és színjátszókört vezetett. Mindenkit ismert a faluban. Az öregeknek igen tetszett, hogy esküvőkön ő orgonáit a templomban, ismerte az egyházi énekeket. Megszervezte a sportkört, edzésekre jártunk, trenírozta az iskola négytusa válogatottját, amelynek én is tagja voltam. Egyszer csak azt vettük észre, hogy olyanok is járnak iskolába az osztályban, akik addig nagy ívben elkerülték az iskolát. Nem sok idő telt el, hogy átlépte az iskola kapuját, és mi már rajongtunk érte. Én legjobban azt szerettem benne, ahogy a magyarok bejöveteléről és a honfoglalásról mesél, ittuk a szavait, szerintem még a tenyereseit és a kormoséit is szerettük. Azt hiszem, az Isten is tanítónak teremtette. Nyugdíjazása után pár hónappal meghalt. Nem tudom, későbbi tanítványaira volt-e olyan elementáris hatással, mint miránk. Mindig mosolygott, még a szeme is nevetett. Szívesen emlékszem vissza Tóth tanító nénire, aki felső tagozatban tanított, és a focicsapat kapusának volt a menyasszonya, később felesége. Sokszor olvasott fel hangosan 58 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
