Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Veszélyeztetett kisebbségek Európában

számít, hogy milyen törvényeket hozott, hanem hogy azok milyen mértékben valósulnak meg. Tiszteletben kell tartani valamennyi ember méltóságát. Az egyéni jog fontos, de csak akkor érvényesül, ha védjük kollektív szinten. Ez a helyzet a vallással és oktatással is. A Koppenhágai Találkozó dokumentuma (1990) támogatja azokat a kisebbségi jogokat, amelyek hozzájárulnak az etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Az EBESZ elfogadja az Európa Tanács standardjait. A konvenciót sok állam ratifikálta. A diszkrimináció ellenes konvenció kimondja, hogy az oktatás anyanyelven kötelező. Az identitás fejlesztését lehetővé kell tenni. Ehhez szükséges a történelem, kultúra megismerése és biztosítani kell a jogot a saját valláshoz (anyanyelven). Megfigyelő monitoring rendszerek működnek az ET-ben, hogy ellenőrizzék, a kormányok végrehajtják- e azt, amit aláírtak. Ha önként vállalták, morális kötelezettségük, hogy betartsák. Azonban az ET aktívan nem tud védeni kisebbségeket. Félő, hogy nem lesz elég ereje ahhoz, hogy rávegye a kormányokat arra, tegyenek eleget kötelezettségeiknek. Idézte Talleyrand-t, Napóleon miniszterét, aki azt mondta; a győzelem eléréséhez nem a fegyver legjobb, hanem az, hogy a nemzeteket megfosszuk identitásuktól. Kötelessége az ET-nek, hogy többé ne lehessen ezt az elvet gyakorolni Európában. Nagy Európát felépíteni határok nélkül, de megőrizni a kis nemzetek kultúráját mint kincset, ez a feladatunk.

Bóján Brezigar az Európai Kis Nyelvek Irodájának igazgatója előadását azzal kezdte, hogy kiigazította a hivatalos fordítást mondván, hogy ő az Európai Kevésbé Használt Nyelvek Irodájának igazgatója.

Feladatuk „A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája”-nak gyakorlati érvényesítése. Nem egyszerű megfogalmazni azt, hogy mely állam védi legjobban kisebbségeit és azért nem, mert emberekről van szó. Nem lehet ugyanazokat alkalmazni a Helsinkiben élő svédek vagy a Dublinban élő írek védelmére. Ki kell dolgozni a megfelelő módszereket minden országnak. Nem igaz, hogy a nyelvi pluralitás negatív. A nyelv kiváló kommunikációs eszköz. Nem fontos, hogy melyik nyelvet használjuk, ha kommunikálni szeretnénk. Ha egy nyelv, például az angol mellett tesszük le a voksot olyan, mintha azt mondanánk minden ember egyforma színű kocsikkal utazzon, hogy eljusson a célba. Bár az angol nyelv most egyre inkább egyetemessé válik, de amit mi beszélünk az csak európai módon használt, nem igazi. Szükségünk van rá, hogy kommunikálni tudjunk, de használatakor elnézést kell kérnünk a hallgatóságtól, hogy legyenek tudatában a diverzitásnak. A nyelv kulturális emlékmű. Az elpusztítására irányuló törekvés olyan, mint az állatok kiirtása vagy az emlékművek elpusztítása. A nyelv kulturális értékeket hordoz. A kis nyelvek megszűnésével óriási örökséget veszítenénk el. Történelmileg nem minden nyelv egyenlő. Vannak domináns nyelvek. Ilyen volt például a latin. De látjuk, az igazán domináns nyelvek is eltűnhetnek, ha nem beszélik az emberek, népek. (Ha tudósok őrzik is, nem lesznek szabad, beszélt nyelvek.) Európában nincs nyelvi olvasztótégely, mint Amerikában. A XIX. században, a nemzetállamok kialakulásának korában a nyelv hivatalos státusza az állam általános értekeinek részét képezte. Ez ma már nem igaz és holnap sem lesz az. Ezért kialakult a minoritások fogalma. Nyelvi kisebbségek, regionális nyelv, kisebbségi nyelv - más-más a definíció az egyes országokban. Valójában azokat a nyelveket jelenti, amelyek nem hivatalos nyelvei az illető országnak, de a lakosság bizonyos része használja. Valamennyi kisebbségi nyelv konkrét területhez kapcsolódik a roma és jiddis nyelv kivételével. A Karta nem irányul senki és semmi ellen, eszköz arra, hogy segítségével elismerjük; Európa gazdagsága a nyelvi sokféleségből épül fel. A civil szervezetek feladata a Karta megvalósítása érdekében az, hogy részt vegyenek a ratifikációs és megvalósulási folyamatban. Hogyan lehet a kisebbségek nyelvét legjobban védeni? Úgy, hogy boldoggá tesszük azokat, akik e nyelvet beszélik.

84

XII. évfolyam 5. szám—2002. május