Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Szabó László: Egy hadifogoly emlékiratai
Megy a vonat Szene, Pozsony, Ratibor, Opeln, Mr. Ostrau és Breslaun keresztül, ahova éppen karácsonykor érkezünk meg. Fertőtlenítés, kosztot egész nap nem kapunk. Szomorú karácsony. Breslau után Jena, Glogan és Nürnberg a főbb megállóhelyeink. Nürnbergben igen sokat áll a szerelvényünk, senki nem tudja, hova megyünk. Végül is Nürnbergtől délre, mintegy 75 km-re lévő Vilsech nevű falu melletti 16 km hosszú német katonai táborban (laktanyában) telepítenek bennünket. A tábor gyönyörű helyen, fenyves erdő közepén van. Az elhelyezésünk szinte kitűnő. Négyszemélyes kis szobákban vagyunk, az ellátásunk is jó. Jól érezzük magunkat. Katonai kiképzésünk folytatódna, természetesen felszerelés nélkül. A légiriadók viszont gyakoriak, és kegyetlen hideg van. Végeredményben katonaságom alatt először érzem magam emberi körülmények közt, a szobákban ágyak vannak és jó meleg. Kb. két hetet töltünk el ebben a kellemesnek ítélt táborban, mikor is újabb bevagonírozás. Vasúton visznek Stettin felé bennünket. Marhavagonokban 5 napi utazás ismét. A vidék szép, hideg van, zsúfolt vagyonok, kevés koszt. Végre Stettinbe érkezünk meg. Három napi veszteglés, mely idő újabb fertőtlenítéssel telik el (a németek rettegtek a tetvektől), kirakodunk és gyalogmenetben indultunk el a város külterületén fekvő 5. Páncélosok laktanyájába. Stettinnél javában folyik a légi háború, éjszakánként bombázzák a várost, sokat vagyunk az óvóhelyen. Mindezek ellenére az elhelyezésünk jó, a kosztunk szinte kitűnő. Itt ismertem meg a tejleveset, valamint a hajába főtt krumplit szósszal. Közben kitessékelnek bennünket a laktanyából, és 3 éjjel egy jéghideg garázsban alszunk, míg végre visszakerülünk eredeti szállásunkra (a szobákban emeletes ágyak vannak). Közben a századunk feloszlik, karhatalmi század alakul, és ki is megy az Odera- parti védőállásokba (az oroszok már az Odera túlsó partján voltak), én átkerülök a II. Zászlóalj 6. századába. Sokan jelentkeztek közülünk a már említett karhatalmi zászlóaljba, jobb sorsot remélve, orosz fogságba esésre számítva. Nem emlékszem, hogy bármelyikük élve került volna vissza. 2. Németországban tovább folyik „kiképzésünk” (1944. december 23 - 1945. március 13.) VILSECH - STETTIN Teljes gőzzel kezdődik el a kiképzésünk. Német altisztek a rajparancsnokok, a szakaszparancsnokok magyar tisztek. Fél 8- tól 11 -ig és du. fél 2-től 6 óráig van foglalkozás laktanyánk közelében lévő gyakorlótéren. A német altisztek nagyon élvezik a helyzetet, barátságosak és Hitlert szidják állandóan. Stettin városa összebombázott, a mi laktanyánk aránylag ép. Elhelyezésünk elfogadható, de a koszt kezd egyhangúvá válni. Mindig krumpli és szósz a menü. Kenyéradagunk is kevés. Március 10.-ét írunk, amikor a szovjet hadsereg csak 6 km-re van tőlünk. 1945. március 13.-án hajnali 1 órakor ébresztő. Sötétben szerelünk fel (légiriadó, illetve légi tevékenység miatt nem volt szabad villanyt gyújtani), de az is meglehet, hogy a németek szándékosan kapcsolták ki a világítást. 3 órakor sorakozó, utána gyalogmenetben a 76 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
