Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Szabó László: Egy hadifogoly emlékiratai
stettini főpályaudvarra kell mennünk. Felszerelésünk igen nehéz. Hét kilométert kell izzadva megtenni a pályaudvarig. A stettini pályaudvaron szörnyű kép fogad. Véres, félkarú katonákkal találkozunk, akik az Odera mellől jöttek. Egy déli 12 órakor induló német szabadságos vonatra szádunk fel, és elindulunk Hamburg felé. Később tudjuk meg, hogy tulajdonképpen kiszöktünk Stettinből, hamisitott nyílt paranccsal 30 fős csoportokban. Az ötlet és kivitelezés R.S. nevű századosunktól ered. A vonat indulásáig egy német étkező állomáson keserű feketét és Wermachtsuppét kapunk. A közbeeső vasútállomásokon a menekültek tömkelegé igen szomorú látvány. Éjjel fél 1 órakor érjük el Hamburgot. A főpályaudvar melletti „Soldatenheimbe” („katonaszállás”) rakodunk le, ahol zene szól, sőt még vételezünk fel ennivalót és cigarettát. Eszünk tehát, és várunk. Március 14.-én reggel 6 órakor indulunk tovább Bremen felé. Rengeteg az utas, alig férünk fel a vonatra, fél lábon állok, és de. 10 órára érünk Bréma városába. A város szörnyű képet mutat, össze van tökéletesen bombázva. Ilyet még nem is láttunk németországi utazásaink során. Délután fél 1-kor indulás tovább. Kivételesen kényelmesen utazhatunk ún. pullmann kocsikban. Szép sík vidéken haladunk át. Délután Oldenburg nevű városkába érkezünk, itt fogunk majd átszállni a Lingen felé menő vonatra, utunk végcélját képező városkába, ahol tudomásunk szerint már van egy magyar alakulat. Szinte lehetetlennek tűnik, mennyivel másabb ebben a városkában minden. Mintha tökéletes béke lenne, szép, tiszta és rendezett itt az egész város, az időjárás tavaszias. De jó lenne itt maradni! Sajnos nem lehetett. Megkerestük a Soldatenheimet (katonaszállás), lepakolunk, kosztot kapunk, eszünk. Jól érezzük magunkat ezen a béke-hangulatú helyen. Aznap este 7 órakor a Leerbe menő vonatra szádunk fel. Külön fülkét kap csoportunk. Útközben német csitri lányok nyomakodnak fel a fülkénkbe. Végtelenül elcsodálkoznak, amiért nem vagyunk hajlandóak társalogni velük. Ekkor még nem tudták, hogy nem vagyunk német katonák. Este 9-kor érkezünk meg Leerbe, csatlakozást csak másnap reggel kapunk, így az éjszakét a Soldatenheimben töltjük. Pompás fekvőhelyünk van, és feketét is kapunk. Másnap reggel 3 óra helyett fél 5-kor ébred a társaság. Gyors iramban kell kimennünk a pályaudvarra, hogy elérjük a vonatunkat, ami végül is sikerül. Mintegy kétórái utazás után megérkezünk utunk célját képező állomásra, Lingenbe. Ekkor már 1945. március 15.-ét mutat a naptár. (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 77
