Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Bartók Kollégium
Egyszer ülünk egy szemináriumon a Bartókban. Mellettem ül Ilosfalvy Róbert, a később világkarriert befutott tenorista. A szemináriumon a pénz szerepéről volt szó. Az előadó előadott, mi hozzá-hozzászóltunk. Ilosfalvy hallgatott, de már vagy másfél órája. Ekkor az előadó odafordult Ilosfalvyhoz:- Ilos, neked mi a véleményed erről a kérdésről? Ilosfalvy másfél órás hallgatás után:- Hát, hogy szavamba ne vágjak... Akkoriban volt a Mindszenty-per. Ma már szinte elképzelhetetlen az a gyűlölethullám, az a mindenhonnan ránkzúduló rágalomhadjárat, amivel a magyar főpapot támadták, gyalázták. (Pedig ma is hallunk egyet s mást, de higgyék el nekem, ezek szinte eltörpülnek az akkori frecsegő gyülölethullám mellett. Összehívtak minket is. Gyülekeztünk a kollégium nagytermében. A nem tudom, honnét érkező vezérszónok, miután a gyűlölettől izzó hangon hangoztatta, hogy Mindszenty József a nép ellensége, az imperializmus szolgálatában álló hazaáruló, felszólított minket, hogy írjunk alá egy Mindszentyt elitélő nyilatkozatot. Én akkor a római katolikus egyházzenei tanszék hallgatója voltam, de mit tehettem mást: a többiekkel együtt odamentem az asztalhoz és aláírtam. „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.” Utolsónak maradt Lukin László. Odament az asztalhoz és azt mondta: Nem írom alá! Dermedt csend. Vége a világnak. Összedől a kollégium, de legalábbis perceken belül kirúgják Lacit a kollégiumból is, meg a Zeneakadémiáról is... Nem rúgták ki. Csoda történt. A bátor ellenállás csodája! Lukin László az elmúlt évtizedekben, de ma is közismert, népszerű alakja kulturális életünknek, mint TV-személyiség, mint ifjúsági és felnőtt hangversenyek műsorvezetője, zsűritag és más különböző kulturális esemény szereplője. És nem utolsósorban ihletett tollú szövegíró, mely minőségében, büszkén mondom, szerzőtársak vagyunk. Neki köszönhetem két kómsmüvem nagyszerű versszövegét. Annyi tanulmány, könyv jelent meg erről a korról és a Népi Kollégiumról, hogy ezek számát szaporítani felesleges lett volna. így írásom hangulatjelentés egy régi-régi korról, melyben fényes szellők fújtak. Igaz, később kiderült, ezek a szellők nem is voltak olyan fényesek. 70 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
