Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Piros pünkösd fényes ünnepnapja
tséftivki feinAöádfeny&A ümw^vnafya Modemnek címkézett korunkban vészesen fenyeget az egyház harmadik főünnepének, nagy jelentőségének elhalványulása, miközben méltán mondjuk pünkösdöt „az anyaszentegyház születésnapjának”. Félő, hogy majális, kirándulás, természetjárás lesz csupán belőle, mint ahogy erre utaló markáns jelek már a legnagyobb ünnepen, húsvétkor is megjelentek. Nem lehet ezen csodálkozni, ha nincs erkölcstanoktatás az iskoláinkban, a családfők pedig nem pallérozzák ebbe az irányba gyermekeiket. Sokat megpróbált népünknek tudnia kell, hogy az Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje szintén „Isten kegyelméből” való, ahogy azt Balassi Bálint: Borivóknak való versében elénk tárja. A tavasz, a virágzás, a szépség mind a Szentlélek munkája, mint ahogy azt sem feledhetjük el, hogy a Lélek nemcsak a természetet, hanem az emberi szívet is újjá akarja tenni. A határ, mely húsvét hajnalán a föltámadó Krisztus életet adó erejétől kap elbűvölően megejtő, bársonyosan zöld új palástot, a vetés mértékkel növekszik, tövében erősödik csupán, pünkösdre szárba szökken, mintegy modellálja ezzel is a mennybemenetelt. Pünkösd kapujában áldozócsütörtökön az Üdvözítő mennybemenetelének ünnepén minden növény, de még az ember lelke-kedve is elindul fölfelé. Zsong, zsibong, zsendül, pattan, szökken, szárnyal minden. A szőlő virágát mutatja, a dongók és méhek rajzanak, a Paradicsom teljessége költözik a Földre - nagy ünnep a megígért Szentlélek kiterjesztése. A hitet erősítő pünkösd ünnepén mindenki tette a dolgát Isten örömére - fajtája, neme, kora szerint. A Nap sugaraival beragyogja a Földet, hogy annak gyümölcseit létrehozza és növelje. Miért lenne hatástalanabb „Krisztus Lelkének sugárzása a tekintetben, hogy az Ő testének és vérének közöltetését reánk átszármaztassa?” - teszi fel a kérdést Kálvin az Institúció IV: 17,12 fejezetében. De hát mi az esszenciális lényege e kétnapos ünnepnek, egyáltalán mit takar a neve és története, mely hűsvéthoz pontosan az 50. napon van? Épp ezt a lényeget fejezi ki, tükörfordításban. Az Újszövetség nyelve az ógörög, a pentekoszté hémera - ötvenedik nap. Ebből lett a magyar fülnek kedvesebb és kellemesebb hangzású formája a pünkösd. Az ősegyház kezdetben a pentekoszté kifejezést az egész, húsvéttól pünkösdig terjedő időszakra alkalmazta, s ebben az örömidőben tilos volt a böjt. A 4. században bontakozott ki a Szentlélek külön ünnepe. Ezt említi már Kr. U. 305-ben az Elvirái zsinat egyik kánonja. így lett hamarosan az egyház harmadik főünnepe. Vigíliával készültek rá, imanyolcaddal ünnepelték, keresztelési alkalommá tették. A legszebb középkori himnuszok az ünnep növekvő jelentőségét jelzik, mindmáig énekli katolikus és protestáns egyaránt: „Veni, Sancte Spiritus”, vagy „Veni, Creator Spiritus!” A dicsőséges húsvéti feltámadás után Krisztus az övéi között maradt negyven napig. Ki-ki láthatta sebhelyeivel egyetemben. Áldozócsütörtökön az Olajfák hegye legmagasabb pontjáról a Mennybe emelkedett, félezer ember szemeláttára. Nem hagyta bizonytalanságban tanítványait. Pontosan megmondta, hogy az Atyához megy, helyet készítve nekünk, s ami pünkösd lényege: megígérte, hogy rövidesen elküldi a Szentleiket. Ezt az ígéretét szintén beváltotta. Tíz nap elteltével, immár az ötvenedik napon kiterjesztette a Földre a Szentleiket. Ez pünkösd napja. Ezzel lényegében létrejött a Trinitás, vagyis a Szentháromság. Új Hevesi Napló 71
