Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és perspektívája
szembesülnek a kisebbségi lét kihívásaival, s az sem mellékes, hogy a kívánatos integrációnak milyen összetevői vannak, s azok hogyan érvényesülnek és tartják meg eredetiségüket, mit kell feladniuk és meghaladniuk a folyamat érdekében. A Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen című kötetben Bertha Zoltán az erdélyi magyar irodalom kapcsán veti fel ennek a kérdésnek az összetettségét: „A megvalósulni látszó mai össznemzeti irodalmi integráció jótéteményei akkor bizonyulhatnak időtállóknak, ha az összeszövődések nem vezetnek sajátos és hagyományos szellemi értékdimenziók feloldódásához, megsemmisüléséhez. Kérdés, hogy mi integrálódik és mihez, hogy az összetartozás nem egyszerű összeolvadásként fakul-e meg, hogy sajátos tradíciók, színek, karakterjegyek nem sorvadnak-e el, ha esetleg uralkodó ízlésirányok homogenizáló, uniformizáló szétterjedése válik meghatározóvá.” Ez az aggódó kérdésfeltevés számol a határozott programos kivitelezésű irodalmi integráció árnyoldalaival, és félti az értéket jelentő regionális irodalmi kánonokat az elszürküléstől és a felszámolástól. Az esztétikai, irodalmi, erkölcsi egyediségek, sajátosságok és különlegességek akkor lehetnek távlatosak, ha többlettartalomként, - értékként kapcsolódnak a magyar szellemi örökség egészéhez, ha nem elvárásoknak eleget téve adják fel önbecsülésüket és változnak át külső ízlések és esztétikai elképzelések szerint. Az egyetemes magyar irodalmi integrációnak tekintettel kell lennie az egységes nemzeti identitástudat (beleértve a kisebbségi helyzetben élők sajátosságait is jelentő) önreflexiójára és fenntartására. Újból Bertha Zoltánt idézem: „Ha az integrációban az átvétel és a hozzáadás kiegészíti és megerősíti egymást: az általános és az általánosan szükségletkielégítő kínálat mindenütt jelen van, a pótolhatatlan és a lokális nem vész el. A természetellenes zártság feloldódik, a közforgalom folyományaképpen nem kell mindenütt mindent külön, mindenáron, adottságok nélkül is létrehozni, a jellemzőt és a jellegzetest viszont érdemes önfeladás nélkül életben tartani és ápolni.” Ez a differenciált értékmegőrző szándék az elfogadható és megvalósítandó az integráció során, mert természetes átalakulások elősegítője, s ideálképzete az egyes részek, tájak és kulturális régiók, irodalmi és közösségi jellegek minőségi változását, emelkedését eredményezheti, s a sokféleség együttes eszményével és (ön)tudatosításával érvényesülhet és nyerheti el értelmét. 44 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
