Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és perspektívája
és a neoavantgárd hívei kritizálják az irodalom hagyományos realista vagy klasszicista formáit, mondván, azok már teljesen kiüresedtek. A „szabadságelvü” írókat a valóságtól való elszakadásukért, belterjességükért és életidegen beszédmódjukért bírálják az előbbiek, s így fokozatosan elhalványulnak a kölcsönös megértés szemléleti alapjai. Megjegyezzük: a teremtő folytonosság a magyar irodalom történetében mindig a legtermékenyebb korszakok biztosítéka volt, mivel a hagyományok és újítások összhangba kerültek, s a mindenkori újat és modernséget a tradíciók elemeire és mozzanataira építették a fiatalabb generáció tagjai. Ennek az elfogadása és gyakorlása feltétele lehet nemcsak a kisebbségi magyar irodalmak adekvát fejlődésének, hanem az egyetemes magyar irodalom jó irányú integrációs folyamatának is.- A Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen című tanulmánykötet írásaiból az az egyetértés fejeződik ki, hogy a sokéves tradíció és az avantgárd modernség együttesen alakította ki az ezredvég kisebbségi magyar irodalmainak irodalmi képét. Ennek megerősítését jelenti az a tény, hogy a befogadói tudat és az interpretáló erudíció is szerves egységként éli meg és mutatja fel ma már a hagyományt és az újítást, bármely irodalmi formációban is jelenjen meg. Ez a tény az 1989/90-es fordulat óta a szellemi életben differenciáltabban jelentkezik és az irodalmi, esztétikai problémák újragondolására készteti az elemzőket, kritikusokat és irodalomtörténészeket.- Az ezredforduló korszakának a kisebbségi magyar irodalmak is - az egyetemes magyar irodalom identitásának érdekében - a kor nagy feladataira kell hogy összpontosítsák figyelmüket. Ez összefügg az ún. integrációs folyamatok és feladatok területeinek összehangolásával és megvalósításával. A megosztott magyar irodalom Magyarországon kívül még négy más országban és a nyugati diaszpórában jön létre, s intézményes integrációja a közép-európai történelmi átalakulások óta bizonyos mértékig teret nyert. Ezt továbbfejlesztendő, a nemzeti magyar kultúra és irodalom integrációját elősegítve, az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági és a kárpátaljai kisebbségi magyar irodalmaknak több stratégiai prioritása is lehet a nemzeti irodalom integrációjában. Pomogáts Béla nyomán így foglalhatjuk össze a legfontosabbakat: fenn kell tartaniuk és erősíteniük az egyetemes magyar irodalom összetartozásának tudatát, mivel az irodalom a nemzeti identitás leghatékonyabb hordozója és alakítója; a kisebbségi magyar irodalmaknak továbbra is meg kell jelenítenie az adott és megélt regionális hagyományokat és tradíciót (transzszilvanizmus, couleur locale, szlovákiai, kárpátaljai magyar kontextus...) és ezen túlmenően továbbra is erősíteniük kell az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki, a kárpátaljai és általában a közép-európai irodalmi kultúrának kapcsolatrendszerét. A kisebbségi magyar irodalmak aktív részvételére ebben a folyamatban elsősorban azért van szükség, mivel a magyar nemzeti irodalom integrációja nem fog megvalósulni önműködően, s csak az anyaországbeli irodalom és kultúra kezdeményezése nem elég a megvalósításához.- A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején bekövetkezett társadalomtörténeti fordulat lehetővé tette az összmagyar irodalmon belül a különböző stílusok, szellemi áramlatok, értékszempontok, nemzedéki vonulatok, hasonlóságok és különbözőségek rendszerének a kifejlődését, valamint a pluralizmus egyre határozottabb kibontakozását. Ez magával hozta az eddigi kapcsolatok és a kommunikáció átrendeződését, amely fokozatosan kibontakoztatja az egyetemes magyar irodalmi integráció megvalósulását. Az összmagyar irodalomban való gondolkodás eszméje az idő teltével differenciálódik, mivel a kisebbségi magyar irodalmak ma is (és a jövőben is) Új Hevesi Napló 43
