Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és perspektívája
fokozatokon „egyfelől a túlzás, másfelől a vázlatosság akadálya annak, hogy a világlátás ismételten jelen levő tanító tételessége oldódhasson, hogy az olvasóval való együttalkotás értelmezési változatai kellő epikus »fedezethez« juthassanak mert „az idő- és térbeli részletezésnek, a szereplők teljes leírásának szinte teljes hiánya, a történet elhagyása vagy túlértelmezése nyomasztó hegemóniához juttatja az elemző-kommentáló szólamot. Az erősen publicisztikai érdekű beszédforma pedig meglehetősen esendőnek bizonyul A kilencvenes évek Grendel-művek kritikájának végkicsengése, summázata a novellaíró kísérletezéseinek van címezve, az ún. „fantasztikus beszédforma” alkalmazott változatai olvasási szintjének: „A szövegek nyelvművészeti megalkotottsága elmarad nemcsak a velük összemérhető kortárs magyar novellisztika élvonalához (Mészöly Miklós, Bodor Ádám, Darvasi László), de Grendel nyolcvanas évek eleji műveihez képest is ... Grendel egyidejű recepcióját nagymértékben meghatározza az újrakanonizálás lehetőségfeltételeinek alakulása.” Az eddigi Grendel-életmű értékelésekor tapasztalt kritikai hangsúly nem általános jellemzője a kötetben szereplő írásoknak, igaz, hozzá hasonló sikeres fellépéssel sem rendelkezik más kisebbségi író, akinek magyarországi recepciója oly nagy arányú figyelmet és favorizáltságot tükrözött volna, mint Grendel Lajosé. A gyűjteményes kötet szinte külön könyv formájában is megjelentethető része a romániai magyar irodalom helyzetéről, alkotói műhelyeiről, műfajairól, egyes kiválasztott alkotóiról és műveiről, pályaképeiről összeálló terjedelmes fejezet. Reprezentáns szerzője Bertha Zoltán, aki a bevezető tanulmányon (Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra) túl még két tanulmány szerzője (Bálint Tibor írói pályája, Vallásélmények és transzcendenciaképzetek az újabb erdélyi lírában). A kötet szerkesztőjének munkálatai ebben a részben érezhetőek a leghatározottabban, talán éppen az anyag mennyiségéből eredően, ill. a beválogatott írások jellege miatt. Az átfogó és a minél teljesebb irodalmi képet bemutató szándék itt érvényesül a legjobban, mindamellett, hogy a kisebbségi magyar irodalmak közül köztudottan az erdélyi magyar irodalom rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal és a leggazdagabb, kutatóinak a száma is több, s megismerésének és feldolgozásának a mélysége is egyértelműbb. A bevezető tanulmány elméleti síkon indít, érintve a kilencvenes évek végi társadalmi és politikai változások hatását a közép-európai régióban, s a kisebbségi magyar irodalmak átalakulását. Bertha Zoltán külön figyelmet szentel a szellem szabadabb áramlásának, a kívánt egyetemes magyar kulturális integrációnak, a megmaradás és történeti emlékezet kölcsönös kapcsolatának. Az erdélyi magyar irodalom kontinuitását a transzszilvanista létérzékelésben (kevésbé a transzszilvanizmus korhoz kötött világképében és ideológiájában), a sorslátásban, az erkölcsi beállítottságban, az esztétikai, hangulati-érzelmi és egyben tematikai vonatkozásaiban látja. E sajátosságformák lét- és irodalmi jogosultságát, értékét a „nyelvben - lét virtuális valóságteljessége” képezi le, mely valójában „nemhogy nem áll ellentétben a nemzeti nyelv sorsáért aggódó erkölcsiség irodalmi vetületeivel, kifejeződéseivel, hanem mintha éppenséggel - akár akaratlanul is - megtámogatná az etnikai - nyelvi hagyományrend leépüléséből következő felismeréseket”. Bertha Zoltán áttekinti az erdélyi magyar irodalom rétegeit alkotó írói csoportosulásokat, műfajokat és a jellegadó müveket is röviden jellemzi. A kilencvenes években született összeállításokról, irodalmi hagyományokat és folyamatokat összegző antológiákról, gazdag színképet mutató kiadványokról állapítja meg, hogy „az erdélyi irodalomban ma már olyannyira bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz a különböző világszemléleti-esztétikai, műfaji, nemzedéki viszonyszálak, hogy az ilyen-olyan irodalomtörténeti tagolások és kategorizálások, csoportosítási-osztályozási kísérletek egyre erőszakoltabbaknak hathatnak...”. Az erdélyiség (a helyi szín) érték- és sajátosságtartalmainak klasszikus megszólaltatása a 40 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
