Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Kisebbségi magyar irodalmak jelene és perspektívája
közép- és idősödő nemzedék tollából születik meg (Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos és mások), az új erdélyi magyar költészet a művészi formaelwé a posztmodem kontextuális nyitottságot, polifóniával kifejeződő univerzális nyelvi világfelfogást teszi (Kovács András Ferenc, Visky András, Tompa Gábor, Bállá Zsófia és mások). A fiatal erdélyi magyar prózaírók és lírikusok nemzedékében a posztmodern életérzés, alapbeállítottság dominál, nem egyszer a meghökkentő képek és asszociációk alkalmazásával. A kötetrész tovább sorjázó tanulmányai konkrét erdélyi magyar irodalmi alkotások és életművek kiemelt sajátosságait dolgozzák fel és értelmezik. Cs. Nagy Ibolya (Út a méltóságától fosztott emberig) Sütő András Balkáni gerle című drámáját elemzi, melynek első változata 1995-ben a Nemzeti Színház pályázatán első díjat nyert. A dráma a morálisan végveszélybe sodort közösségről szól, melynek „antihősei” nem a hazugságot nem vállaló (inkább megsemmisülő), hanem a hazugság árán élni kénytelen embert mutatják be, az eseménysorozatok abszurditásával - a személyek és helyzetek iróniájával, megalázottságával. Ködöböcz Gábor (A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében), Elek Tibor („Rész elkerítve az egészből”. Székely János költészetéről), G. Kiss Valéria (Bizonyosságkeresés küszöblétben. Szilágyi István: Agancsbozót), Papp Endre (Az irodalom mint etikai fenomén. Pályakép Király Lászlóról), Gerliczki András (A könyvtár újraépül. Lászlóffy Aladár verseiről), Papp Endre (Dialogicitás és szintézis. Markó Béla költészetéről), Ekler Andrea („Lehet-e a vers az örökléthez létra?”. Az „alkotói szerep” alakulása Visky András költészetében), Cs. Nagy Ibolya („Népi szociográfia”. Ezredvégi látlelet) tanulmányai különböző hangsúlyokkal és alapossággal ugyanannak a kisebbségi magyar irodalomnak színeit, gondjait/gondolatait és minőségeit tárják az olvasó elé. Nyilvánvaló, hogy ebben a nagyobb fejezetben sem terjedhet ki mindenre az elemző figyelem, de a kötet többi részéről eltérően árnyaltabban és jellegadóan vannak megrajzolva belső fejlődő világának paraméterei. * * * A debreceni tudományos műhely több szempontból is értékes irodalmi hozzájárulást és dokumentumot tett az irodalmárok és az érdeklődő olvasók elé. A vállalkozás azért is fontos, mert a kisebbségi magyar irodalmakról nem állnak kellő számban rendelkezésre kézikönyvek. Tudvalevő pedig, hogy a széttagolt és sok tényezőtől megosztott egyetemes magyar szellemi-irodalmi élet kérdései (és problémái) csak akkor tisztázhatók, ha több nézőpontból, többféle megközelítésben szemlélhetjük azokat - ha a relatíve teljes képet láthatjuk. Befejezésként néhány, a kisebbségi magyar irodalmak jelenét és perspektíváját érintő gondolatvázlatot fogalmazunk meg.- Az egyetemes magyar irodalom - Trianon óta, de még inkább a második világháború után! - policentikussá vált. A geográfiai határok fölött azonban (vagy azok ellenében) létezik egyfajta spirituális-virtuális közösségtudat, melynek kulturális és történelmi háttere és meghatározója van. A területi differenciálódás még gazdagabbá és árnyaltabbá tette az eredendő sokszínűséget, mércét is állítva a magyarországi irodalmi élet elé. A sokféleségben az összekötő híd a közös nyelv (anyanyelv), s belőle fakad az alkotói kifejezésmód, a stílus számtalan variánsa, a költői, epikai és drámai megnyilatkozási lehetőségek bősége, a metaforikus rétegzettségtől a puritánabb fogalmi nyelven át a vizuális líraiságig, a konceptuális költészetig, az abszurd sorsdrámáig. A „szétroppantott szellemi infrastruktúra” (Bodor Ádám kifejezése) hordozói valójában nem váltak az évtizedek során Új Hevesi Napló 41
