Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Konok kunok
korábban együtt reszelte a vasat. Elhatározta hát, hogy igazat ír nekik. A kollégái értetlenül nézegették, megcsodálták, mint afféle csodabogarat, aztán megrándították a vállukat, és zsebre rakták a prémiumot. Ő írta az üzemi riportokat, ő replikázott, miért nincs meleg víz a fürdőben, hol késik a múlt hétre ígért anyag. A kollégái meg fizetésemelést kaptak. Igen, mert ő soha nem írt vezércikket november hetedikéről, dicsőítő portrét a párttitkárról, s nem kávézott együtt a vezérigazgató titkárnőjével. Nem értett hozzá. Történt egy napon, hogy az újságíró szövetség székházába összehívták az üzemi lapok munkatársait. Az efféle harmadrangú toliforgatókat, mint amilyen Kun is volt. A fontos lapok főszerkesztőit a pártközpontban hetenként fogadták kávé, aprósütemény és fél deci konyak melletti eligazításra. A kevésbé fontosakat havonta a szövetségben egy-egy kávé mellett. A többit alkalmanként a színházteremben, ahol az APÓ (agitációs és propagandaosztály) valamelyik éppen ráérő munkatársa látta el őket úgymond’ hasznos információkkal és jó tanácsokkal. Csapvíz a mellékhelyiségben... APÓ elvtárs ez alkalommal az éppen aktuális áremelésekről beszélt. Mint mondta, arról kellett írni, hogy mindez a munkásosztály és a vele szövetségre lépett dolgozó parasztság érdekében történik. Mert ugyebár azt a hülye is tudja, hogy az import árak emelkedése a nyugati imperializmus mesterkedése következtében való begyűrűzés következménye. De mivel a kapitalizmus napjai meg vannak számlálva, ez a begyűrűzés is csak átmeneti állapot lehet. Na már most, mivel a mi áraink sokkal olcsóbbak a nyugatiaknál, egyre többen utaznak hozzánk ezekből az országokból, hogy a magyar dolgozók elől felvásárolják az árucikkeket. Ha tehát mi fölemeljük az árakat, a nemzetközi imperializmust gátoljuk meg abban, hogy a magyar dolgozók elől elrabolják a legfontosabb élelmiszereket, meg mindent. Érthető, elvtársak? Ezt kell megírnotok minél nagyobb terjedelemben és minél több műfajban. Van valakinek kérdése? A hallgatóság csak ült és befelé mosolygott. Olyan is volt, aki már az előre gyártott szópaneleket keresgélte, hogy minél előbb letudja a kötelező penzumot. Egyedül Kun nyújtotta magasra a kezét.- Igen... Te, ott hátul! Miben segíthetek? - kérdezte APÓ elvtárs előzékenyen.- Tudod, az a helyzet - kezdte Kun - hogy az újságíró iskolában volt egy olyan tantárgyunk, hogy erkölcstan. Gondolom, ti is láttátok azt a könyvet. Én kíváncsiságból beleolvastam. Abban többek között az volt írva, hogy meg kell győződnünk az információ igazságtartalmáról. No, hát ez az én legnagyobb gondom, mert csak arról tudom meggyőzni az embereket, amit magam is elhiszek. Attól tartok, hogy erről nem tudnék igazán meggyőző cikket írni. Értem - felhősödött el APÓ elvtárs homloka. - Mi is a te eredeti szakmád?- Lakatos - vágta rá Kun önérzetesen.- Na látod... Hajói tudom, soha nem fűztek kiselőadást ahhoz, miért éppen olyan alkatrészt kell reszelned abból a darab vasból, amit a kezedbe adtak. Ott volt a rajz, és kész. A szakember meg tudja csinálni. Az újságírás is egy szakma. Aki ért hozzá, meg tudja csinálni. Aki nem? Hát... - tárta szét a karját. - Nekünk egyáltalán nem fontos, hogy te éppen ebben a szakmában dolgozz. Értjük egymást?- Hát persze - mondta Kun, és úgy érezte, most omlik össze benne az egész világ. A világ, amit fölépített magának, magában a szavak értelméről, igazságáról, az igaz szavak hatalmáról. Amikor írásra adta a fejét, megfogadta, hogy csak igaz szavakat vet papírra, hogy az ő műhelyét éppúgy becsüljék az emberek, mint hajdan az apjáét, nagyapjáét. íme, most válaszút elé került. Melyiken menjen tovább: az igazon, vagy azon, amelyik pénzt terem? 26 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
