Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai
Pekingben! Még a bibliás Cartert is csak az érdekli: mit hoz a velük való ölelkezés a konyhára. Nixon is csak erre gondolt, aki pedig kommunistaellenességével került a hatalom polcára. Az ártatlanok szenvedése és halála nem érdekli azokat az ifjakat sem, akik a szabadság barikádra menő harcosai, ha kommunistaüldözésről van szó. Mit törődnek ezek a kétfal-imádók, ha majd egykor úgy járnak, mint költőnk cserebogara: zúgnak az éj sötétjében, nekimennek a falnak, nagyot koppannak, s lehet, hogy akkor örökre elhallgatnak! Pedig jó lenne, ha törődnének, mert ez a falnak menés olyan koppanás lesz, amilyent még nem látott a világ! Földünk ily hazug, álnok, képmutató, gerinctelen, hamis értékek után futó és vak sohasem volt, mint napjainkban! VIETNAMBAN a vallásüldözés nagyságát mutatja annak a tizenhárom emberfáklyának a fénye, melyet saját testükből gyújtottak! Önként lettek Néró-fáklyák! Hátha borzalmas halálukkal felhívhatják a világ figyelmét, és felébreszthetik bűnösen alvó lelkiismeretüket a vallások zsarnoki eltiprására. KAMBODZSÁBAN, melynek lakossága 90%-ban buddhista, a szerzeteseket kiűzték pagodáikból; megölték, internálták, bebörtönözték őket. Azoknak, akik megmaradtak, világiakként dolgozniok kell. Nem élhetnek szerzetesi életet. Szent irataik helyett Marx könyveit kell forgatniok. Imádság helyett kommunista szlogeneket kell hajtogatniok. Beszédeikben nem Istent, hanem csak a kommunista rendszert dicsérhetik. „A vallás romboló és reakciós, ezért tilos a népnek” - mondja a törvénykönyvük. Templomaikat bezárták, ezer másfélére használják. Szobraikat összetörték, s útkészítéshez használták fel. Akkor a vallás elleni nyomás, hogy vezetőik úgy vélekednek, ha a buddhizmus mégis megmarad, Nyugaton marad meg, ahol a buddhista bölcselet és elmélkedés térhódításban van. Alig lépett trónjára II. János Pál pápa, máris LITVÁN katolikus küldöttség kereste fel olyan pap vezetésével, aki maga is 16 évet töltött orosz börtönökben. Kérték, emelje fel szavát érdekükben, mert egyházukat kegyetlenül üldözi a Szovjetunió! RHODESIÁBAN kezdetben a kommunista gerillák nem bántották a papokat, misszionáriusokat, hanem csak papírokat ragasztottak épületeikre: „Le a Krisztussal!” Később egyik vezetőjük ezt mondotta a misszionáriusoknak: „Ha a zsidók nem ölték volna meg Jézust, én magam kezével megtettem volna.” S ettől kezdve ölik a misszionáriusokat, apácákat, püspököket. 1978-ban már egy tömegben megöltek közülük nyolcat, négy gyermekkel együtt. Először bunkókkal verték áldozataikat. Majd bajonettel halálra szurkálták őket. GUINEÁBAN, melynek lakossága 95%-ban katolikus, a vörös gazdájuk - Nguema - bezáratta templomaikat, mert nem voltak hajlandók képét oltárukra tenni, és így érte nyilvánosan imádkozni. Az Amnesty International jelentése szerint is a „végtelen kínzások központja”. Egyik börtönükben az elnökük eljátszatta a rabokkal Jézus keresztre feszítését. Az áldozatoknak először végig kellett járniok a keresztutat. Végén, a Kálvárián, keresztre feszítették őket. A többi rabot pedig kényszerítették, hogy haldokló társaik felett „gúnymisét” végezzenek. Ma Afrikában legtöbb az áldozat a fehér misszionáriusok és fekete keresztények között. ANGOLÁBAN, Pangela közelében az olasz Graziani missziós atyát kétnapi kegyetlen kínzás után fekete segitőtársával együtt oszlophoz kötözték és megölték. Máshol egy 18 éves leányt fához kötöztek, keresztre feszítettek. S míg élt, levágták mellét, s kiterjesztett kezeibe tették... Az előadott kevés példából is láthatjuk, hogy az áldozat a vallás vonalán sem kisebb, mint a másikon. Az áldozat mindenhol felmérhetetlen. Ez a vörös zsarnokság az emberiségnek azt a kincsét teszi tönkre, mely léte óta eddig a legnagyobb értékként kísérte, Új Hevesi Napló 89
