Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai

Az ukrajnai Csernyevsij városban egy anya kísérte temetőbe meghalt katonafiát, Szedleckij Viktort, pár ismerősével s három katona kíséretében. Mivel az anya nem láthatta fiát a koporsóba tétel előtt, a koporsót ki akart nyitni sírba engedése előtt, hogy legalább egyszer még láthassa. A kísérő katonák azonban ezt határozottan megtagadták. Az anya fájdalma és vágya dulakodásban robbant ki. A katonákat elzavarták, a koporsót pedig a temető pap segítségével kinyitották. Rettenetes látvány tárult szemeik elé. A húszéves halott koponyájából rongyfoszlányok lógtak ki. Szeme kiszúrva, ujjai levágva. Egész testét bajonettszúrások tarkították, kékítették. Közben megérkezett a város elöljárója, jöttek az emberek. Rövid időn belül több száz szemlélte a koporsóban nyugvó emberroncsot. Ám hamarosan ott termett a félelmetes GPU is. Letartóztatták a papot. „Szanatóriumba” szállították az anyát. Minden jelenlevő nevét felírták... Miért kellett ennek a fiatalnak ily gyalázatos módon meghalnia? Azért, mert hívő keresztény volt, és az esti pihenők alkalmával, többszöri figyelmeztetés ellenére is, felolvasást tartott bajtársainak a Bibliából! (Kérdem: Botránkoztak ezen az eseten az újságok? Tombolt-e a tv? A vallásszabadság ily brutális megsértése miatt? Tiltakoztak-e a rádiók? Rendezett-e valahol az ifjúság tüntetést az oroszok ellen? Nem?? Miért nem? Talán a papok emlegették a templomban? Ok sem? Miért nem?)

ROMÁNIÁBAN, egyet kivéve, minden katolikus püspök börtönben halt meg. 800 görög katolikus pap nem működhet, mert nem dolgoznak együtt a kommunistákkal. 1200 görög katolikus templomot vettek el. 182 ortodox kolostorból, 74, 6100 szerzetesből pedig 2000 szerzetest hagytak meg.

KÍNÁBAN kétmillió katolikust tartottak számon. Protestáns 900 000 lehetett. Mi lett velük? A misszionáriusokat (6 ezer), ha nem ölték meg, kiüldözték (negyedik könyvünk erről szólna). Mi lett a hívekkel? Szinte semmit sem tudunk róluk. Kezdetben a katolikusokat arra kényszerítették, hogy szakadjanak el Rómától, alakítsanak nemzeti egyházat. És azóta, Minden jel arra mutat, hogy teljesen eltüntették őket. A hatvanmilliós kínai áldozatba ők is beletartoznak! Turisták láthatnak olyan keresztény templomot, melyet nyilvános illemhelynek használnak. Kínából is milliók menekültek el, s menekülnek ma is. Kedvelt menekülési módjuk, hogy négy futballt kötnek maguk alá, és így úsznak át Hongkongba. Az egyik ifjú tizennyolc órát úszott. Mikor megkérdezték, nem félt a cápáktól, azt felelte: „Inkább a cápák gyomrába kerülni, mint kommunista uralomban élni!” Természetesen a kínai kommunisták nemcsak a keresztény, hanem minden vallást üldöznek, a pogányt is. De mindenekelőtt a keresztényeket, illetve a katolikusokat. (És a kereszténységnek ezzel a halálos ellenségével köt most Amerika, a legnagyobb keresztény állam, puszipajtásságot! Félelmetesen beteljesedett Leninnek az a jóslata, hogy a kapitalista világ örömmel szállítja nekik azt a kötelet, amivel majd felakaszthatják őket.)

A párt már 1948-ban kiadta utasítását a fő kommunista vezetőknek „a katolikus egyház elpusztításáról”. Ebben az utasításban ilyen mondatok állnak: „A katolicizmus - és protestantizmus - kapitalista és imperialista kémszervezet!” „Tanításuk méreg a szociális kommunizmus ellen.” „Minden részükbe be kell szivárogni, hogy minden kémkedési munkájukról tudjunk.” „Légy barátságos az ellenséggel, hogy elnyomhasd!” „Megosztani őket, hogy uralkodhass fölöttük!” „A beszervezett katolikusok kezdjék azt a tevékenységet, mely romlásukat célozza!" Egyik beépített s kinevelt papjuk mondotta: „Remélem, hogy a harmadik Vatikáni Zsinaton megjelenhetek kalapáccsal és szöggel. Nem azért, hogy velük Istent keresztre feszítsem. Hanem hogy beszögezhessem koporsójába! A III. Vatikán lesz a kereszténység és marxizmus eljegyzése. ”

A világ turistáit nem érdeklik az üldözöttek, elpusztítottak milliói és a hit áldozatai. Őket csak két fal érdekli: a „siratófal” Jeruzsálemben, és a kínai Nagy Fal

88

XII. évfolyam 4. szám—2002. április