Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai
Qy4> ia-vJó -Áxi/m^áca á/doxa/at „ Tökéletesen mindegy, hogy egy vagy kétmillió oroszt kell-e megölnünk, ha ezen az áron megvalósítható a bolsevizmus! ” (Trockij) „Igába hajtani a nyakunkat annyi, mint meghalni! Férfias harcban elbukni nem halál, hanem élet! ” (Osmagyar harci biztatás) I. Már A sarló-kalapács bilincseiben és börtöneiben c. könyvemben felvetettem a kérdést - mint előttem annyi más - a kommunizmus hány embernek lehetett hóhéra Magyarországon és széles e világon? Most újra felvetem, hogy összefoglalóan felelhessek rá. Amilyen könnyű ezzel a kérdéssel előhozakodni, oly nehéz rá feleletet adni. Mégpedig azért nehéz, mert a kommunista rendszer magatartásához tartozik, hogy áldozatairól ne vezessen listát, hivatalos feljegyzést, legalábbis a nyilvánosság számára. De kinek és minek is kellene az ilyen lista? Ocsmányságát elvégre még a macska is eltakarja. Hogyan mutogathatná csonthegyeit és vértengerét az a rendszer, amely magát a leghumánusabbnak hirdeti, és minden, vele szemben elkövetett „hibát” eltörülhetetlen betűkkel „bűnként” mázol az égre. Miért számolná a skalpokat, miért rakná gúlákba a koponyákat? Talán elszámolással tartozik valakinek? Megszámolja-e a gazdasszony, ha kiszórja DDT-jét, hogy hány legyet ölt meg vele? Ki kíváncsi rá? Összesepri. Kihajítja. Hiszen ezek csak dögök! Ezt félreérthetetlenül nemegyszer szemünkbe vágta Bánkuti fogházparancsnok szája által:- Vegyék tudomásul, nem vagyunk kötelesek elszámolni a maguk életével! Számunkra legfeljebb a vödör mész előkerítése a probléma! Ellenségeiket érdekelné! Még csak az kellene, hogy a párt öntudatosan kezükre játsszék ellenpropaganda-anyagot. Inkább úgy eltüntetni mindent, hogy a legkisebb nyoma se maradjon! A halott akkor válik igazán némává, ha még halála sem bizonyos. A mártír kiontott vére akkor válik igazán értéktelenné, ha szenvedéseiről meg sem mer mukkanni, nemhogy kapott sebét mutogatná. Szerintük már csak azért is jobb, ha nincs statisztika: ha egyszer visszaüthetnének a halottak és mártírok, jobb, ha nem tudják, hányért kell visszafizetniük. A céljuk tehát az: lehetőleg mindent úgy összegabalyítani, hogy ne lehessen többé kibogozni, az életben maradottak száját úgy bekötni, hogy még maguk előtt se merjenek semmi efféléről megmukkanni! így hát nem csoda, ha csak lassan tudunk meg valamit, s hogy hosszú évtizedek kellenek, míg valami bizonyosat állíthatunk. Az 56-os forradalom rövid ideje sok titokról lerántotta a leplet. Ekkor szereztünk bizonyosságot olyanokról, amikről addig esetleg csak Új Hevesi Napló 81
