Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
falusi iskolák is. Tanuljanak meg írni-olvasni a nemes urak gyermekei mellett a kézművesek, kalmárok, de még a jobbágyok arra érdemes fiai, leányai is. II. VÁROSATYA: Azt mondja meg, rektor uram, mi szüksége vagyon egy leánygyermeknek arra, hogy írni-olvasni tudjon? APÁCZAI: Ha férjhez mennek, az uruk nemes ember, háborúba indul, vagy a törvénykezésbe, a kalmár, ha messzi útra megy, s levelet küld az itthon maradottaknak, az asszonynak ne kelljen deákot fogadnia, s idegentől hallania, mit ír ura a messze idegenből. HANGOK: Úgy van, úgy van. I. VÁROSATYA: És a kalmároknak, kézműveseknek mire való, hogy oly hosszú éveken át gyakorolják magukat a tudományokban? APÁCZAI: Hogy mindazokat a dolgokat, amelyekre egy jó kalmárnak, kézművesnek szüksége vagyon, ott magáévá tehesse az anyai nyelvén. Ám ne feledjük: az úton járó kalmár idegen országokban forogva találja fel portékáját. Ehhez pedig nyelvekre van szüksége. Ne más szájával lakjék jól az ember, ha a magáéval is teheti. Tanuljon törökül, arabul, héberül, vagy az ánglusok nyelvén, s úgy forogjon, keresse a boldogulását. BÁTAI: Apáczai uram könnyen felejti, hogy nálunk a latin az okoskodás, az országiás, de főként az eklézsia nyelve. Az oskolának tehát egy, ismétlem: csak egy kötelessége lehet! Alárendelni magát az egyháznak, az eklézsia vezetőinek, hogy méltó utódokat neveljen az eklézsia élére! I. VÁROSATYA: Úgy bizony! Akkor nem lenne annyi Isten ellen való vétek, visszavonás, békétlenség, erkölcstelen beszéd. APÁCZAI: Vajon a csecsemők kitől tanulják az erkölcstelenségeket? Ugyan kit kéne elévenni mindezekért az emberi nyavalyáknak Isten előtt való elszámoltatásáért! De ez nem tisztem, hogy szót ejtsek róla. Döntsék el maguk a tanácsurak. (A diákok közt nevetés) Hadd válaszoljak inkább Bátai uramnak. (Köhög) BÁTAI: Arra nincs mit válaszolni! Püspök urunk rendelete minden egyházi oskolára egyként vonatkozik. APÁCZAI: Az oskolákat nem szabad olyan társulatnak tekinteni, amely csupán az eklézsiái méltóságok betöltésére alkalmas férfiakat nevel. Mert hiszen éppúgy nevel az ország igazgatására és kormányzására legalkalmasabb férfiakat. Tehát a napnál világosabb, hogy mind az ország, mind pedig az eklézsia vezetése, irányításának az alapja az akadémiákban van. Azok ezek nélkül nem virágozhatnak, és erőben nem állhatnak fenn. Az ellenünk támadóknak bántalmait csak ezek verhetik vissza, a békét csak olyan tanács állíthatja helyre, melynek tagjai tanult férfiak, akiknek helyeit nálunk műveletlen és minden dolgokban legjáratlanabb emberek, inkább csak azok bábalakjai, mint Isten kegyelméből ésszel felruházott méltó emberek foglalják el békében és háború idején egyaránt. Nézzék meg, mivé tette az országot a sok esztelen belső hadakozás, a belőle kifolyó pártoskodás, az egymást megvető gyűlölködés. Úgy emésztjük egymást, hogy idegen se tehetné különbül!... S már megbocsássanak, ebben bizony némely papjaink is példamutatóan elöl járnak, (köhög) DIÁKOK: Úgy van, úgy van! BÁTAI: Márpedig én az ilyen istentelen beszédet nem hallgatom tovább! Ezek után nem csudálom, hogy a fehérvári akadémiáról kipenderítették. Főbíró uraméknak is azt tanácsolom, addig szabaduljanak ettől a veszett kutya marta embertől, míg nagyobb bajt nem csinál, az ifjú lelkeket meg nem fertezi felforgató beszédével. 8 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
