Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
FŐBÍRÓ: Csillapodjék, tiszteletes uram! Nem kell mindjárt vérre menni! Kolozsvár kereskedő, kézmíves város. Szükségünk van a tanult főkre. BÁTAI: Akkor parancsoljon kelmed ennek az embernek, akiről még azt sem tudjuk: ki fiaborja, adja meg a tiszteletet elöljárójának! APÁCZAI: Bátai uram nekem nem elöljáróm! S amíg ennek az oskolának én vagyok a rektora, addig itt beleszólása nincs abba, hogy mit s hogyan tanítsanak! VÁRADY: (Véget akar vetni a vitának) Érdemesebb dolgokkal is eltölthetnénk az időt. Úgy hallottam, hogy az öreg fejedelemasszony Fehérvárra menvén, itt éjszakázik a monostori uradalmában. Ha kellő időben megemlítené neki a főbíró uram az oskolánk ügyét, hátha nyernénk némi támogatást! FŐBÍRÓ: Készületlenül nem állhatunk elébe. VÁRADY: Apáczai uram vállalná-e a felkészülést? APÁCZAI: Mennyi időm volna rá? FŐBÍRÓ: Patakról az út úgy kétnapi járóföld jó lovakkal. VÁRADY: Az nem sok. APÁCZAI: Soknak nem sok, de elégséges a mai állapatok mellett. BÁTAI: (sértődötten) És az eklézsia?! FŐBÍRÓ: Arra is sort kerítünk rövidesen. Csak békesség legyen töröktől, tatártól, hogy egy kissé erőre kapjunk. (Fény lemegy) 4. jelenet Lorántffy Zsuzsánna, Apáczai, Apród Ugyanolyan puritán berendezésű szoba, mint az Apáczaiéké, némi változtatással. Középütt egy hatalmas asztal, mellette karosszék. A szobában jelen vannak: Lorántffy Zsuzsánna, ül a karosszékben, és egy apród az ajtóban állva. APRÓD: (az ajtóból jelenti) Nagyasszonyom, Apáczai uram, a kolozsvári oskola rektora érkezett. L.ZS.: És hol a főbíró, meg az eklézsia pásztora? APRÓD: A főbíró uramat elévette a köszvény, a tiszteletes uramat pedig a kólika gyötri, engedelmével. L.ZS.: (Szívós öregasszony, kemény akaratú) Úgy? Lám, az urak félnek tőlem! Persze! Majd nehéz lesz magyarázkodni a fiam előtt, mit is akartak azzal a vénasszonnyal! Jó, akkor ereszd be hát azt a rektort! Hadd lássam, olyan-e, mint a híre! APÁCZAI: (Fekete zsinóros ruhában, fövege a kezében, az ajtóban megáll, és fejet hajt) Kegyelmes Asszonyom!... Bátorkodom megzavarni nyugalmát. L.ZS.: (félbeszakítja) Semmi bátorkodom! Magam üzentem volna a rektor uramért, ha nem jön. Tudni akarom, ki az, akiért kiállók a fiammal szemben, még ha fejedelem is. Szóval maga az, akit Megyesi uram úgy a pártfogásába vett, Bethlenről nem is szólva... (Apáczai alakját szemléli) Hát valamivel testesebb is lehetne... APÁCZAI: A lélek erősebb a testnél, kegyelmes asszonyom... L.ZS.: A mi küszködésünkhöz a testi erőben sem lehet szűkölködnünk. Látja kegyelmed, öregasszony létemre nyakamba kell vennem az országot, hogy ügyes-bajos dolgainkat elrendezzem, mert ama dáma - a fiam felesége - ott Fehérvárott csak a végórámat várja, s híveinket nemcsak a tatár tizedelné eztán... De hát a főúrnak is, a nemtelennek is megvan a maga keresztje. Igaz-e? (Eddig mindezt székéből Új Hevesi Napló 9
