Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
(^hfiácxar III. 3. jelenet Szín a nagy auditórium. Várady, Bátai, Kolozsvár főbírája, majd Apáczai, Porcsalmi, Pávai és diákok. Várady, Bátai és a főbíró egyszerre érkeznek, s beszélgetnek. VÁRADY: (a többiekhez) Megértük hát ezt a napot is! Megtartja székfoglalóját az új rektorunk. FŐBÍRÓ: Bizony, nagy nap ez! Ilyen oskolával mostanság nem dicsekedhet akármelyik város! A deákok is, lám, hogy ügyeskednek a falakon! VÁRADY: Máskor is voltak deákjaink, főbíró uram, de nem volt példamutató! FŐBÍRÓ: Apáczaira gondol, Várady uram? VÁRADY: Hát ki vitte bele a deákságot az építkezésbe, ha nem ő meg Porcsalmi uram!? BÁTAI: Azért nem kell túlzásba vinni a dicsérgetést, Várady uram! Ára vagyon annak, hogy a kis onoka, a Bethlen gyerek átjöhetne Fehérvárról a kolozsvári biztonságosabb fészekbe, inkább az oskolaépítést szorgalmazza, mint a templomot. A hívek is oda adakoznak, s nem Isten dicsőségére. S mi több, a derék Somosi városatyánk is haló órájában rájuk testálta a házát, szőlejét, s nem az eklézsiára! Hova jutunk, ha ezt a példát más is követi!? (pátosszal) A Megyesi-féle eklézsiához! DIÁKOK: (nagy zajjal vonulnak befelé) Már itt vannak!... Jön a rektor uram is!... Ide álljunk, innen jobban látni!... APÁCZAI: (fekete talárban, föveggel. Vele együtt érkezik Porcsalmi és Pávai. Középen megállnak, kis kört alakítva ki. Velük szemben állnak a tanácsurak, kik közben felszaporodtak egy-két taggal) Tisztelt Főbiró Uram! Városatyák! Eklézsiánk vezetői, kollégák, deákok! Bizony immár esztendeje, hogy elhagyva Gyulafehérvárat, idejöttünk az Úr kegyelméből, hogy hajlékot építsünk a magunk, s a tudományok számára, s e nekünk kedves házába béhozzuk azokat a tanokat, melyeket különben már minden valamirevaló város magáévá tett. Mert mi az, mi előre viszi a népeket, nemzeteket? Nem más, atyámfíai, mint az oskolák! Nem én mondom, a nagy Comenius, aki mostanság az öreg fejedelemasszonyunk hívására Patakon sáfárkodik az ifjúság épülésére. „Boldog az a nemzet, amelynek sok jó oskolája van!” I. VÁROSATYA: A vitézi tett se kutya ám! Lám, a törökök nem oskoláznak semerre, mégis fizetjük nekik az adót, a dézsmát aranyban, ezüstben, (halk nevetés) APÁCZAI: Igen, a vitézi tettekre is szükség vagyon. De mit mond Cicero: „Keveset ér az országon kívül a fegyver, ha odabenn nincs bölcsesség!”... Nézzük csak meg a hollandusokat! Ugyan mi segíthette őket a spanyolok türelmetlen jármának a lerázásában? Mi adta vissza régi szabadságukat?... Az akadémiák! És mi tartja folytonosan virágzó életerőben? Az akadémiák és egyetemek, melyeknél bizony az a legkivált bámulatos dolog, hogy az összes létező akadémiákat a spanyol háború folyása alatt állították fel. De nemcsak az akadémiák szükségesek, hanem a városi, Új Hevesi Napló 7
