Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Lelkes Miklós: Gondolatok, aforizmák
Gonfcotatok, aforizmák A jövőbeli igazmondást illetően eléggé pesszimista vagyok: akik eddig ilyen nagyokat és ilyen kitartóan hazudoztak, belátom, eléggé kényelmetlen volna holnaptól elkezdeniük az igazmondást. Ha leesik a téli hó, fehéren-feketén kirajzolódik a világ. Azt hiszem, így közelebb kerül az emberi lélek valóságához. Állattól emberig igen hosszú az evolúciós út, de visszafelé, embertől állatig, olykor igen rövid és tragikus. Pontosan tudja, hogy mi az értéke, ezért használ annyi fontos fogalmat pontatlanul. Minden felakasztott, agyonlőtt vagy más módon fizikailag megsemmisített politikust valahol, valakik előbb-utóbb rehabilitálnak. Hej, Szálasi, bajszos Hitler, nincs még veszve semmi, hidd el! Még akkor sem, ha most Vlaszovnak csak részben sikerült elérnie ezt... Ha ő beszél, nemcsak hogy egy szavát sem hiszem el, de még a mondataiban levő kötőszavakat sem! A politikusok látszólag nagyon elfoglaltak, de ha kicsit utánanézünk a dolognak, látjuk: két választás között sokszorosan többet foglalkoznak egymással, mint a lakosság problémáival. Akinek érdeke, hogy nagyhangon, pompával ünnepeljen, az ünnepelni fog akkor is, ha erre semmi ok. Kétarcú emberek hétköznapja, ünnepnapja egyaránt kétarcú. Hamis ünnepek hátán ott hejehujázik, táncol az ördög. Két ünnep között a hétköznapok vermében. Hamis glória rendszerint fényesebb az igazinál, de tünékeny. Bölcs szavak önmagukban ritkán mentenek meg ostoba népeket a szakadéktól. Sok szobor talapzata mások görnyedő háta. Az ember többé-kevésbé gondolkodó lény. A legtöbb, persze, kevésbé. Ám az is igaz, hogy túl sok gondolattal többnyire hamarabb elér a rosszkedv, mint kevéssel. Az égi csillagok csak fényükben különböznek egymástól, de a földiek másban is: van, amelyik önmagának ragyog, van, amelyik az emberiségnek. 98 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
