Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Az almazuhatag
evwi ©itiÁxfo QÁ& a/nuixw/uitcujf, A Tiszai pályaudvar peronján gyülekezett a csapat. Ózdra utaznak a soros NB I-es bajnoki mérkőzésre. Már alig volt néhány perc a személyvonat indulásáig, de még nem volt teljes a gárda, és az edző, az „Öreg” türelmetlenül nézett az előcsarnok felé.- Hol a fenébe’ van ez a pernahajder? Még lekési a vonatot, és nélküle leszünk kénytelenek utazni! Már hangzott is a hangszóróból az alig érthető felszólítás az azonnali beszállásra. A hét játékos és az edző felszálltak egy csaknem üres kocsiba, egy fülkét teljesen elfoglalva. Alig ültek le, már meg is mozdult a szerelvény, és lassan gurult ki a magasított peronok közül. A nyolcadik játékos, a legjobb ütő lemaradt.- Majd a Gömörin nézzetek ki, hátha ott száll fel! - szólt az Öreg rosszkedvűen a két legfiatalabb, még gimnazista játékosához. Aztán a mérnökhöz, a lemaradt testnevelő tanár legjobb barátjához fordult:- Te tudsz valamit róla? Beteg lett vagy valami más történhetett vele? Nekem nem telefonált, nem üzent, hogy nem jön! Nehéz lesz nyernünk nélküle! A mérnök nem tudott semmit mondani a lemaradás okáról, de biztos volt benne, hogy felszáll a Gömöri pályaudvaron. Az Öreg, az ügyvédbojtár, a kémiatanár és a vegyésztechnikus már el is kezdték a minden utazásuk alkalmával játszott ultipartik végtelen sorát. Ötlapos változatot játszottak, húszfilléres alapon, hogy minél izgalmasabb legyen. Mind a négyen nagy „spílerek” voltak, a kártyás társaság a legjobb játékosok közé sorolta ezt a négyest. Az Öreg mindent tudott az ultiról, és a fiatal kémikus a legjobb kontrajátékos hírében állt. Ők már csak a kártyára koncentráltak, míg a másik négy kiment a folyosóra, hogy láthassák loholva érkező éljátékosukat a Gömörin. A döcögő vonat már befutott az állomásra. A hideg ellenére leengedték az ablakot a folyosón, hogy integethessenek elkéső társuknak, de nem volt kinek. A kulcsjátékos innen is lemaradt. A gőzös már indult is. Az Öreg ki is fakadt:- A fene egye meg! Most aztán szívhatjátok magatokat, ha nyerni akartok! A mérnök aggódva gondolt barátjára. Azt tudta, hogy tegnap este találkája volt a színésznővel, aki kéthetenként, vagy ahogy egyeztetni tudta, meglátogatta Gézut a szakmunkásintézet diákotthonában, ahol a huszonnégyéves, jóképű, kisportolt testnevelő tanár már két éve lakott egy második emeleti kis szobában. A legnagyobb titokban tartott kapcsolatról alighanem csak ő tudott, de ő is csak tudomásul vette, mert nem helyeselte. Ezt meg is mondta a nők által imádott barátjának, aki közben komolyan udvarol annak a lánynak, akit egy egyetemi gólyabálon éppen ő mutatott be neki, és már a házasság is napirendre került. A szépséges díva tizenkét évvel idősebb Gézunál, és közismert tény, hogy évek óta élettársi kapcsolatban él együtt egy középkorú, határozott fellépésű, rendkivül elegáns nővel, aki egy könyvesboltban dolgozik. Ennek ellenére „kicsípte” magának ezt az izompacsirtát és járt hozzá „szerelmet tanítani”, ahogy Gézu elmondta neki. Azt is elmesélte egyszer, hogy a szőke sztár elhatározta azt is, hogy a tanár irodalmi műveltségét, melyet nagyon hiányosnak ítélt, szélesiteni fogja, és küldetést érez arra, hogy Gézu „ne csak egy tenyésztett bika legyen, hanem kiművelt ember”. Ezért minden légyottjukon, miközben meztelenül, a férfin lovagló pózban ringatta magát az élvezetbe, könyvet tartva kezében a magyar költészet gyöngyszemeiből olvasott fel az alatta Új Hevesi Napló 99
