Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A miniszterelnök portréja
mindenképpen oda kell figyelnünk arra is, hogy hasonló hatása az ő beszédeinek volt. Az ellenoldal természetesen vitatkozhat azon, hogy ők ugyanezt mennyire utálják, vagy hogy szerintük mindez badarság, ámde egy dolgot nem volna szabad figyelmen kívül hagyniuk: mindaz, amit a miniszterelnök és köre képvisel, az összhangban van a nemzet akaratával, miközben az ordítozok csupán egy vékonyka réteget képviselnek, azoknak pedig soha nem volt igazi hatása ránk, legfeljebb terror formájában kommunikáltak velünk. Az erőszak soha nem azonos azzal, ami a magyar lélek mélyéről fakad, tehát ordíthatnak akármilyen hangosan, kapcsolhatnak akárhány decibeles hangerőre, ez soha nem azonos velünk, és soha nem kelhetnek versenyre azokkal, akik közülünk valók és bennünket képviselnek. A 80-as évek végén, mikor már ugyancsak szétesőben volt a pártállami rend, komoly társadalmi viták folytak, és ehhez a televízió is nyilvánosságot adott. Összevetve mindezt azzal a mai korjelenséggel, jobban mondva kortünettel, hogy a szocialista utódállamokban a médiumok erősen baloldali befolyás alatt állnak, egyúttal reális képet ad arról is, hogy milyen irányba tolódott el azóta a médiaegyensúly a „liberális” erők befolyása alatt (Az idézőjel használata azért szükséges, mert semmiképpen nem tekinthető szabadelvűnek az, aki begyepesedett fejjel, korlátolt módon csak egy elavult eszmét hajlandó képviselni és azt bármilyen eszközzel, akár tűzzel-vassal is terjeszteni, bármely nép akaratával szemben, akármilyen kicsinyre zsugorodott réteg nevében). Nos, az 1988- 89-es vitafórumok során a ma csak „fiúk”-nak nevezett csoport igen következetesen képviselt valamit, amit a régi rend hívei soha fel nem foghattak: a nemzeti eszmét, a magyarság érdekét. Amikor recsegett-ropogott a rendszer minden eresztéke, ezek a fiatalok higgadtan és igen jó tárgyalópartnerként vitték előbbre és előbbre azt az ügyet, mely mindnyájunkat megszabadított egy elnyomó, parazita, sötét rendszertől, melyet épeszű ember - különösen akkor már - nem igenelhetett. Orbán Viktor közülük is kiemelkedett, és az, ami ellenlábasait annyira ingerli azóta is, megfontolásra kellene hogy bírja őket: velünk volt, mellettünk állt és bennünket képviselt - azokkal szemben, akik mindig csak a tulajdon önzésüket vallották és képviselték. Hogy egy nemzeti eszme mitől az, ami, azt igen nehéz volna megfogalmazni, és nem is tárgya jelen értekezésnek. Azt viszont, hogy azonnal felismerhető az érintettek reakcióiban, nem lehet eltagadni sohasem. Az a fideszes nemzedék, mely nemcsak itthon volt olyan tevékeny, jelentős segítséget nyújtott az erdélyi magyaroknak, akikkel azóta is kiváló kapcsolatokat ápol. Nem szükséges ezt különösebben elemezni, hiszen az érzések az emberek lelkében élnek, a magyar pedig nem érzelgős fajta; inkább megéli, aktív szeretetként megcselekszi, amit helyesnek ítél, s nem beszél túl sokat róla. A „formális hazafiság” mezét magukra öltőknek viszont el kellene töprengeniük azon, hogy nem elég valaminek a külsőségeit utánozni, és nem elég zászlóerdővel körbebarikádozni magukat, ha a néplélekről és a korszellemről mit sem tudnak. Orbán Viktor és nemzedéke abban tudott megmásíthatatlanul nagyot cselekedni az összmagyarságért, hogy lélekben magához ölelte a határon kívülre szorított magyarokat is, az addig kirekesztett sorsot szenvedőket, vagyis nemzeti egységet teremtett. Népszerűségük épp ezért megérdemelten igen magas határokon innen és túl. Az ellenoldalnak természetesen lehet abcúgolni, hangoskodva fujjozni valamiféle „meleg felsőbbrendűség”, „szent drogfüggőség”, azaz gátlástalan drogterjesztő kereskedelem nevében, de nézeteikkel és érzéseikkel akkor is magukra maradnak, hiszen a magyarság többsége nem aberrált és nem drogfüggő. Külön tanulmányt érdemelne, mi minden fűződik a hajdani fiatal élcsapat és annak vezére nevéhez. Lépésről-lépésre követve és alapos elemzést végezve volna szükséges elemezni a tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtti eseményeket, majd végig a rendszerváltozás utáni évek történéseit. Ha az ellenzék normál emberi logika szerint 96 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
