Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Szirmay László: Vopicka, Balkán és a Trianon
Vinnyogás, ravaszság, kétkulacsosság és a szerencse fizetett, Románia húzta a legtöbb hasznot a háborúból. Románia 1916 áprilisában belépett a háborúba az Antant oldalán. Vajon hogy ezért a lépésért megjutalmazzák, vagy a Standard Oil Co. nyomására, Wilson amerikai elnök 14 pontja ekkor lett ismeretes, ahogy Vopicka állítja, többek között Romániának ígérték Erdélyt, Moldvát, Bukovinát és a Bánátot, Franciaországnak Elzász-Lotaringiát, és benne volt a közép-európai országok, azaz Magyarország felosztása is. Közben Németország sem nyugodott, 1916-ban Mackensen megtámadta Erdélyt, aminek a szászok nyilvánvalóan örültek. Mivel nem sok ellenállást talált, főleg az olajmezők őrzésére szorítkozott. Csapatai csak a háború végén, 1918 októberében vonultak ki. Erdély sorsa láthatólag megpecsételődött: vagy német, vagy román. Ám itt a románok sokkal ügyesebben működtek, már a századforduló végén elkezdték a magyar földeket bankkölcsönnel felvásárolni, a magyar hatóságok szemeláttára. Az egyik főkolompos a nagyszebeni Albina bank volt. A cári Oroszország közben haladt a lejtőn. Veszteségek a fronton, az arisztokraták pazarlása és a nép szociális és jóléti elmaradottsága megérlelte a talajt a forradalomra, amiben a nyugat is segített. Kiderült, hogy Sir Robert Buchanan angol követ az orosz forradalom kezére játszott, mivel féltek, hogy a cár különbékét köt a németekkel.3 1917 márciusában a cárt lemondatják, de az ügy rosszra fordult, mivel a kevésbé vad Kerenszkij- kormányt 1917. október 25-én a bolsevista Lenin és Trockij váltja fel. Egy éven belül 1918. július 17-én a cárt és családját legyilkolják. Vopicka történelme röviden intézi el a forradalmat: „Hja, a cár nem adott a népnek elég vodkát!” Az Antant nem kis meglepetésére a cári uralom helyett egy politikailag és katonailag sokkal erőszakosabb hatalommal álltak szemben, kénytelenek voltak ellene fordulni, amit Magyarország pánszlávista szomszédai hűségesen követtek. 1917. április 2-án az Egyesült Államok belépett a háborúba, és a pánszláv mozgalom valahogy átterjed, főleg Amerika ipari városaira, mint pl. Pittsburg vagy Cleveland, ahol az emigrált és közben megtollasodott szláv munkásrétegben új erőre kapott. Masaryk, Benes, Titulescu mind Amerikában agitáltak, ezek végzetes befolyással voltak Magyarország megcsonkítására. A hetvenes években mint fültanú hallottam Amerikában (Sz.L.) az agitáció mestereinek rágalmazását: a kegyetlen magyarok felakasztottak egy terhes anyát, aki a kötélen szülte meg gyermekét. Kiderült, hogy a mesélő nem volt szláv, a feleségétől hallotta, az meg a nagyszüleitől. Kérdés, hogy Amerika táplálta-e, vagy csak elnézte ezeket a mozgalmakat. Ez homályos, csakúgy, mint Wilson egészségi állapota. Azóta kiderült, hogy több szélhűdést kapott, amit titokban tartottak, és minden valószínűség szerint „Colonel” Edward Mandel House intézte hivatalos ügyiét.3 Ez „ezredes” létére sohasem volt katona, apja fegyverüzleteléssel szerezte hatalmas vagyonát az amerikai polgárháború alatt. Ő különben a bankárok képviselője volt, a világháború sötét erőit rajta keresztül lehetne feltárni. 1918-ban a Monarchia, de főleg a magyar csapatok súlyos vereségeket szenvedtek az olasz fronton, ami a padovai fegyverszünethez vezetett. Hírek keringtek, hogy a felvonulási tervet Zita királyné eljuttatta olasz honfitársainak, de ezt élete végéig tagadta. A padovai fegyverszünet és a trianoni béke közötti időben Magyarországon elég szerencsétlenül a bolsevisták befolyása alá került, amit az utódállamok nagyon ügyesen kihasználtak. Mint a vérebek, készen voltak egész Magyarország felosztására. Románia a Tisza vonaláig akart kiterjedni, a csehek korridort követeltek a délszlávokhoz, akik viszont Pécset akarták. Állítólag az Antant, hogy megakadályozza a folyosó kiépítését, az ország Új Hevesi Napló 81
