Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Dankasirályok II.
kis éjjeliszekrényre, majd ismét az igazi férfiasságát bizonyítandón, élvezte a fizetett szex adott s megkapott pillanatait. A lány kitartóan tűrte az egymás utáni ismétlést, s úgy forgatta a farát, derekát, mint aki erről a nagy iramról nem is akar tudomást venni. Közben többször is arra gondolt, hogy szép és stramm fiút dobott ma elé a sors. Hosszasan mosolygott ezen a nem mindennapi férfikapacitáson...- Szép fiú vagy - mondta franciául. - Te Bobby, Bobby, oké, Bobby - ismételte meg angolul is a szavait. Többet nem mondott, csak erősen megsimogatta Péter arcát. A távozó fiú mögött kulcsra zárta az ajtót és visszafeküdt a heveröre, és a kék plüsstakarót a lábára terítette. Nemsokára hirtelen fölugrott és újból hosszasan megmosakodott. Mára elég volt, nem fogadok több vendéget - mondogatta maga elé... *** Csaknem egyszerre végeztek a tengerészek. A köztük legidősebb hajóács picit később végzett, s meg is mosolyogták érte őt. Dömötör nevetve mondta, hogy ő ilyen olcsón még nem úszta meg soha a „gyíklegeltetést”... A legközelebbi sarki csellóban mindegyikük elmesélte az élményét, egy kicsit még meg is toldva a történteket.- Mi franciául cseverésztünk - mondta a hajóács. - Nem drágák ezek a maláji lányok - mondta nevetve. Kristi nem sokat mondott, csak maga elé bámult, s a hideg sörre gondolt.- Mi néhány szót váltottunk angolul - mondta Péter, de elég is ennyi. Nem igaz? Jó nő volt, de valahogy túl ideges voltam. Azért odapakoltam neki rendesen, gondolom, meg volt elégedve velem...- Hajnalban indult tovább a hajó. Buenosba megyünk - mondta este Krasznai Péter első géptiszt, Dömötör barátjának és Kristinek, mielőtt belépett a kabinjába, és jól meghúzta a whisky-s üveget, kinézve a tengerre a kabinablakon át. Több mint húsz nap lesz az út, tűnődött, ahogy ismét kinézett a kis, kerek, vízben úszó ablakon. Az üveg előtt kint színes halak úsztak el, s hosszan nézte őket. S egyre többször is arra a lányra gondolt, akivel csaknem egy teljes órát töltött abban a nyilvánosházban, kerek nyolc dollárért. „A kerek kisasztalára tettem a pénzt” - ez jutott most eszébe. Hirtelen fölkapta a tekintetét, és a kabin mennyezetén egyetlen pontra koncentrált. Egy kis kép, fénykép villant elébe, ami ott volt a kis szobában az éjjeliszekrényen. Ez járt most az eszében, a gondolatában. Hirtelen lehunyta a szemét. Gondolatban az ottani éjjeliszekrényre nézett. Egy kicsiny fénykép villant meg előtte, amit ott látott egyetlen pillanatig, amikor fölemelte a fejét az alatta fekvő lány arca fölött.- Jaj! Jaaj! Ezt csak magyar lány mondhatja így ki? De az biztos, hogy így mondta, ott alattam kifeszítve. - S ismét maga előtt látta a kis éjjeliszekrényt, s látta a rajta lévő tárgyakat, mind. Igen: egy hatszor-kilences fénykép is volt ott! - Belegárgyulok - súgta maga elé a fekhelyén. Azt a fényképet már mintha láttam volna valahol, valakinél? Hosszan tűnődött, s észre sem vette, hogyan és mikor aludt el. Péter forgolódva aludta át az éjszakát. Hosszan álmodott, valami végtelen mezőn lovagolt egy vad ménen, majd később magas sziklák között vágtatott, szinte a felhők közvetlen közelében, és úgy és addig ugrált vele az a vad mén, amíg le nem vetette őt a hátáról. S ekkor a nagy huppanásra ébredt föl. 30 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
