Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - KÖZÉLET - Homa János: A kultúráról
(S^pawia <S/áno4 Os4> Áx/JM'yd/ré/ A rendszerváltás óta minden évben január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Több mint egy évtizede e napon emlékezünk meg Kölcsey Ferencről, a Himnusz megírásáról. Az elmúlt időszak bizonyítja, hogy a kezdeményezés nyitott szívekre talált a magyar nemzet tagjaiban. Talán sokan találkoztak Herder jóslatával, amely szerint nekünk, az indoeurópai népek közé ékelődött magyaroknak századok múltán eltűnik nyelvünk. A jóslat a magyarság 18. századi állapota szerint talán nem volt alaptalan. Ennek ellenére nem következett be a nemzet pusztulása. Hogy mindez így történt, abban - túlzás nélkül állíthatom - ázsiai pusztáról hozott, Európában erősödött kultúránk volt a mentőöv. Nyelvünk 19. századi megújulása, szellemünk megerősödését, politikai talpra állásunkat hozta el. Ahogy az ismert kárpátaljai költő, Vári Fábián László írja: „a művelt Nyugattól átvett kultúra haladó hagyományain, a népi kultúra forrásvizeihez vissza-visszatérve nemzeti nagyjaink a két alkotóelem szintézise révén létrehozták a magyar nemzeti kultúrát.” Ennek köszönhetjük, hogy túléltük önmagunkat. A magyar kultúra az éltető forrás, amely az elmúlt ezer évben segített megőrizni identitásunkat és segít majd megőrizni magyarságunkat az európai közösségben is. Mindenkinek tudnia kell, hogy a kis nemzeteknek, a kis nemzetek kultúrájának is megvan a maga szerepe az egyetemes kultúrában. A világ szegényebb lenne hazánk népi építészete. Kodály és Bartók zenéje, Petőfi, Arany és Ady versei, Szabó István filmjei, Makovecz Imre épületei, Csontváry festményei nélkül. Hadd mondjam el, hogy a magyar kultúra is szegényebb lenne Eger gyönyörű épületei, Gárdonyi müvei, Bródy Sándor drámái, az egri püspökök és érsekek kultúraszervező tevékenysége nélkül. Ebben a városban ma is mindenki azon van, hogy hozzájáruljon kultúránk gyarapításához, akár hétköznapi munkájával is. Bízom benne, hogy az egri várnak a napokban kezdődő felújítása után a világörökség része lesz ez az erődítmény. 2000. január elsejétől 2001. augusztus 20.-ig a Magyar Millenniumot ünnepeltük, megemlékezve az államalapítás és a keresztség felvételének 1000. évfordulójáról. Ez alkalomból szinte minden településen számba vettük a kultúra helyzetét. Megállapíthattuk, hogy a magyar kultúra fejlődése 1000 esztendővel az államalapitás után töretlen. S jó érzés kimondani, az Orbán-kormány 1998 óta megsokszorozta a kultúrára fordítható pénzt, s ugyancsak örömre ad okot, hogy új, önálló minisztériumot indított útjára, rábízva a kultúra ügyét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hivatott megőrizni és ápolni mindazt, amit neve is takar: azt az egyedi, semmihez sem hasonlítható kultúrát, mely mindannyiunk büszkesége. Nekünk, egrieknek változatlanul az a feladatunk, hogy a magyarság számára oly fontos egri példát a jövő számára is átmentsük, a bennünket követő generációknak átadjuk, s hogy mindnyájan hozzátegyük azt az egy kis építőkövet, melynek segítségével annak fejlődése a jövőben is biztosítva lesz. 74 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
