Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: „Jó kedvvel, bőséggel”, ha szeretet nincs bennem
A. Molnár Ferenc nagyszerű nyelvi, nyelvtörténeti és etimológiai értelmezésben bizonyította, hogy a „Jó kedvvel, bőséggel" kulcsszavai mást, többet jelentettek a régi magyarságban, mint azt ma a köztudatban értelmezzük.52 A magyar nyelv értelmező szótárában olvashatjuk: a jókedv „örömteli, megelégedett kedélyállapot, vidám hangulat”. (Élet és Irodalom, 1997. augusztus 15.) Bizonyítja, hogy a „jókedvvel" és „bőséggel”, valamint a „Hozz rá víg esztendőt" elsőrenden nem a mai értelemben vett „jókedvet”, „bőséget” és „víg esztendőt” jelenti. Nem cáfolja a korábbi értelmezéseket, de kiegészíti a maga felismeréseivel, gondos, leletértékű, bizonyító apparátusával. Az 1300-as évektől adatolhatóan a jókedv, jó kedv olyan sajátos jelentést is tartalmaz, amely a protestáns egyházi nyelvben máig fellelhető és amelyet nyelvtörténeti szótáraink is számon tartanak: „kegyelem, kegy, szeretetteljes jóindulat”. A. Molnár Balassitól, Zrínyitől idéz, majd pedig Szenei Molnár Alberttól hoz bizonyító példákat, akinek zsoltárfordításaiban a jókedv/ jó kedv 12-szer szerepel kegyelem értelemben, és csupán egyszer fordul elő a ma közhasználatú „kedvtelés, jó hangulat” értelmében. (A 104. Zsoltárban, a cethalra vonatkozóan, kiket az Úr arra szerzett „a tengerben, / Hogy ők játszódjanak jó kedvekben".) A mai római katolikus énekeskönyvben ezt a jelentésértelmezést erősíti a sokfele közismert „Ó, szép Jézus..." kezdetű újévi ének, amelyben a hívek arra kérik Máriát, hogy esedezzen érettünk „Hogy ez új esztendőben / Minden ügyeinkben / lehessünk / Drága kedvében. ” A „kedv”, „jókedv” szavunk „kegyelem” jelentésben a mai református énekeskönyvben (331. dicséret), Pálóczi Horváth Adám virágvasárnapi énekében is megtalálható: „Áldott ki jött az Úrnak nevébe / Általa estünk az Isten kegyelmébe. " Károli Gáspár és Heltai Gáspár református, valamint Káldi György katolikus bibliafordításában szintén szerepel a .jókedv” és, „kedv” kegyelem jelentésben, bizonyára azért, mert jellemzőnek és egységesítőnek érezték az egyházi nyelvhasználatban. A Himnuszban a jókedv (jó kedv) nem állandó határozói alakjával (megáld valamivel), hanem a módhatározói „kegyesen, kegyelmesen, szerető jóindulattal” jelentésben szerepel. Ha valaki valakit szeretettel és örömmel áld meg, nemcsak azt jelenti, hogy a megáldottat szeretetben és örömben akarja részesíteni, hanem azt is, hogy az áldást örömmel és szeretettel adja. A „bőséggel" a Himnuszban nem csak a mai értelemben vett „anyagi jóléttel, gazdagsággal”, hanem a „ bőségesen " jelentést is tartalmazza, Kölcsey szóhasználatában és kontextusában eredetileg ezt jelentette, és a „jó kedvvel” mellé ez is illett. A Károliék revideált fordításában a bőséggel sosem „anyagi jólétet" jelent, hanem mindig „bőven" jelentésben fordul elő. (Krónika II. 31.5.: A 103. Zsoltárban énekeljük: „Ki életedet kegyesen táplálja: / Az mi szádnak kell bőséggel megadja." A Batthyány-kódextől máig ismert 188. Dicséretben olvashatjuk; „Ki Szendéikét szívünkben / Osztogatja bőséggel”. Az „Isten, áldd meg a Magyart / Jó kedvvel, bőséggel” sorok gondosan, példákkal bizonyított értelmezését így összegezi A. Molnár Ferenc: „szerintem valószínűleg azt jelentik, Kölcsey arra kéri Istent, hogy a magyarságot kegyesen, kegyelmesen (szeretetteljes indulattal) és bőségesen áldja meg.” Nem zárja ki teljesen a közismert értelmezés szerint a jó kedv-nek „öröm, megelégedettség” jelentését sem, de a Himnusz mondanivalója, stílusa, háttere, szerkezete is a nyitó és záró versszak általános fohász-jellegét bizonyítja. II. „Nyújts feléje védő kart, / Ha küzd ellenséggel”. A bevezető versszak kulcsfogalmai az isteni áldás, bőség és az ellenségtől védettség. Az áldás, a jókedv és bőség kérése fenyegetett létállapotban történik. A „védő kar” motívum az Ószövetségben gyakori, átvitt értelemben az erő, hatalom kifejezésére szolgál. Például „kinyújtott karral”, annyit tesz, mint „nagy erővel, hatalommal". Az „Isten karja” kifejezés az Úr hatalmára utal. Isten Új Hevesi Napló 59
