Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLV
kukoricába. Várhattuk volna ítéletnapig is a fenyvesből. S ha még meg is hallottuk volna, hogy lentről érkezik, nem tehettünk volna semmit, mert nagy valószínűséggel a fentről húzó légáramlat az emberszagot az orrába vágta volna, s köszönés nélkül osont volna el. Hatalmas disznó, lépéstávolsága is erre utal. Hátha ma szerencsésebb leszek. Talán a januári hajtás legendás remetéje lehetett ekkora. Azt is vendég lőtte meg. Gáspárt nem is idegesítem ezzel a naggyal, neki csak a süldők ittjártát említem majd - tervezgette tétován, s már azon gondolkodott, hogy hová kellene az este elhelyezkednie. Az egyik januári közös vadászat során a sziklaszói nagy vágást hajtották meg. Vendégekkel együtt negyvenkét puskás vett részt rajta, és tizennégy fogadott, fizetett hajtó segítette az aznapi vadászatot. A Sziklaszói-völgy baloldalán tizenkét hektárnyi, igazi disznós, sűrű, cseres, fiatalos húzódott. A völgy széles alján szántó, illetve legelő, azon túl egy rossz minőségű földút. A hajtők a sűrű fölötti gerincen álltak végig, lent az úton a puskások, előttük a jó kilövést biztosító nyílt, müveit terület. Ez évben sem búza, sem zab nem termett itt a völgyben, nyáron nem is volt disznó a vágásban. Aztán a kukoricaérés már idecsábított néhányat, majd a hideg tél bekényszerítette a környék kondáit a meleg oldal cserújulatába. A szomszéd vadásztársaság területéről is átváltott ide egy-két idegen disznó, sőt a búgási időszakban soha nem látott komoly kanok is idetaláltak. Hiszen akkor már intenzíven etettek a vadőrök. Mázsaszámra hordták és szórták ki hetente a szemes kukoricát, aminek óriási jelentősége volt a kemény, havas téli hónapokban. Egy szó mint száz, komoly remény volt arra, hogy itt jó néhány disznóval találkozhatnak majd a hajtás résztvevői. így is lett. Kiabálás és minden nagyobb hangoskodás nélkül indultak el a tapasztalt hajtők, ám az iszalagos sűrűben így is okoztak akkor zajt, amitől a vad, ha nem is rémült vágtában, de amolyan „biztos, ami biztos” meggondolásból azonnal felkelt és elindult lefelé a völgy irányába. Természetesen az aljban a takarás nélküli nyílt terepre nem szívesen léptek ki, a hajtósor közeledett, és „nyomta” őket, nem volt más választásuk. S ekkor megszólaltak a puskák. A vendégek között jó néhány sörétes puskával kiválóan lövő apróvadas területen vadászó nimród volt, akinek a kezében golyóspuska évente csak néhányszor van, s akkor sem biztos, hogy elsüti azt, tehát nem lőttek jól, de így is a körülbelül húsz percig tartó össztűz után a terítéken 12 darab disznó feküdt. Két szép koca, négy malac, három dundi süldő és három komoly kan. Egyik egy hároméves, 16 centiméter hosszúságú agyarral. Másik már jócskán mázsán felüli 18, illetve 19 centis fogakat viselő, gyönyörű, négy-ötéves körüli, minden vadászszívet megdobogtató, pompás vadkan. A harmadik pedig egy olyan vaddisznó volt, amit a sokat tapasztalt, idős vadászok is leginkább csak hallottak, látni nemigen láttak. Legalább is itt a környéken nem. Zsigerelten 176 kilogrammot nyomott. Agyarainak hossza 21,5 és 22 cm volt, és mindegyik ép. A disznó kiváló kondícióban volt. A szakértők 6-7 évesnek taksálták. Új Hevesi Napló 23
