Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLV
akácerdők, kisebb akácligetek a nagy havazások, hóviharok idején gyakran megmentői az apróvadállománynak, mely bennük egyrészt védelmet talál, másrészt eleséget is. A fácánok kifejezetten kedvelik az akácost, de tavasszal jobb híján a vaddisznó is felveszi. Az akácosokban szívesen fészkelnek a gerlék, de az örvösgalamb is gyakori madár itt. Az akácfát régebben szinte kizárólag tűzifának használták, mert kiválóan ég még nedvesen is. Hasznát vették még bányászati faként, és szőlőkarókat is készítettek belőle. Mára a bútoripar is felfedezte, hiszen fája rendkívül szilárd, rugalmas és tartós. Színe melegsárga, igen tetszetős, így rendkívül mutatós parkettát is gyártanak belőle. Szerszámfának ma is alkalmazzák. Pista elindul, ám az öreg, düledező kőfalú, korhadt gerendájú híd alatt valami megzörren. Megáll, hallgatózik. A lassan csörgedező kis patak partján a száraz gaz között szöszmötölve, zizegve oson valami. István meglátja, felismeri. Nyest az, ami ilyen szokatlan időben, valami miatt megkésve igyekszik szálláshelyére, vagy éppenséggel itt az omladozó, elhagyott hídrom kövei között keresi táplálékát. A nyest általában az éjszakai órákban vadászik, de, mint a példa is mutatja, nappal is mozog ott, ahol nincs háborgatva. A csaknem fél méter hosszúságú és kb. 22-26 cm farkhosszúságú, másfél-két kilogramm tömegű prémes kis ragadozó nagyon hasonlít a nyuszihoz, de annál valamicskét hosszabb, zömökebb és nehezebb. Fehér vagy sárgásfehér torokfoltja a két első lábához lenyúlva úgynevezett villás foltot képez. Fülszegélye mindig fehér, orra barnásrózsaszínű, más néven hússzínű. A nyuszt orra fekete. A nyest nem válogatós. A házityúk nagyságig minden kisebb állatot megeszik. Fő táplálékául az egerek szolgálnak, de elcsípi a patkányt is, és szivesen fogyasztja a földigilisztát is. A madártojást imádja. Bámulatos ügyességgel tudja a fészekből úgy kiemelni és elvinni, hogy az nem törik össze. Ha galambok közé vagy baromfióiba szabadul be, valószínűleg a táplálékbőség által kiváltott úgynevezett vérszomjúság miatt irtózatos pusztítást képes végezni, azaz minden állatot megöl. Nyár közepe táján párosodik, ám a csíra hosszú nyugalmi fázisa miatt a kölykök csak áprilisban-májusban születnek meg. Harmincöt nap elteltével nyílik ki a szemük. Hét-nyolc hétig szopnak, de három hónapos korukban már anyjukat kísérik a vadászatokra. Két-három éves korukban válnak ivaréretté, és tíz évig is elélhetnek. *** Az erdő alján haladt végig, az eddig használt váltókat figyelve, hogy újabb lecsúszásokat, friss disznónyomokat talál-e. Elérte azt a leginkább kitaposott főváltót, ami azzal a kukoricával volt szemben, ahol két napja ücsörgött. Lépésről-lépésre haladva szemügyre vett minden gyanús nyomot, de egy sem tűnt éjszakainak. Átvágva a füves, nyílt részen eljutott a kukorica első soráig. Az általa elszívott cigaretták csikkjei messziről elárulták, hogy hol is várakozott. Megtalálta a nagy disznó elugrásának helyét is. Ám újakat nem talált. Belépett a kukoricaszárak közé, és vagy húsz méter után a disznók táplálkozásának félreismerhetetlen nyomait fedezte fel. Először a süldők nyomaira bukkant, majd a puha földben meglátta a hatalmas embertenyérnyi nyomot, amelynek még csak a szélei voltak megszáradva.- Hajnaliak - nyugtázta magában, és elindult a nyomon, követve azt. Lejutott egészen a patak partjáig, ott a váltó előtt elkanyarodott a bozai erdő felé.- A mindenit annak a rafinált okos eszének! Nem ott jött most, ahol tegnapelőtt, hanem a tábla alsó végén, végig a patakparti bokrok takarásában, és innét lépett be a 22 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
