Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLV

BükLcaljai ösvényekeio XLV.

Az öreg híd előtt, a szokott helyen áll meg most is az autóval. Dél körül jár az idő, kellemes melegen süt a bágyadt októberi nap. A levegő sem mozdul. Az akáclevelek zöme már sárga, s jellegzetesen fanyar, kesernyés illatuk puhán öleli körbe Pistát, ahogy keresőtávcsövével nyakában, halkan, óvatosan becsukja a Wartburg ajtaját. Itt a falu körül a nagy akácosok jelentik az erdőt. Ebben találja meg a vad a nappali pihenőhelyét, hisz elsősorban a fiatalosok olyan kefesűrűek, hogy oda ember be nem bújik, még ha gombát keres, akkor sem. Az itt élő István is így van vele, annál is inkább, mert ezen erdőcskék biztosítják az éves teríték legnagyobb részét.

Az erdőt, az állományt alkotó fáink virágai aprók, nem feltűnőek, szinte jelentéktelenek, ám az akácot hatalmas fürtökben lógó, gyönyörű, fehér pillangós virágai az egyik legszebb fánkká varázsolja.

A magyar ember szívéhez, leikéhez ez a fa annyira közel került, hozzánőtt, hogy Herman Ottó magyar fának, jellegzetesen, karakteresen magyar fának nevezte. Pedig az akácfa hazánkban nem is őshonos. Eredeti élőhelye Eszak- Amerika, ahonnét 1640 körül egy Jean Robin nevű francia botanikus hozta be Európába. Magyarországon 1710-ben ültették az első akácfát. Lombhullató fa, általában 25 méter körüli, de kivételesen nagyobbra is nőhet. Koronája nyitott, szabálytalan, többnyire a csúcs alatt a legszélesebb. Törzse aránylag rövid, gyakran elágazik körülbelül egyforma erős ágakra. A fának több törzse is lehet. Agai egyenesen felfelé nőnek, vagy ívelten lehajlanak. A fiatal fa kérge sima és barnás színű, de hamar repedezett lesz, idősebb korban kötegesen bordás. Levelei szórt állásúak és körülbelül tizenöt-húsz centiméter hosszúak, páratlanul szárnyaltak. A levélkék száma változó, oválisak, ép szélűek, a csúcsuk kissé levágott, lekerekített. Színük élénk vagy sötétzöld. Virágai pillangós virágok, igen tömör, sokirányú, lecsüngő, csaknem másfél arasznyi hosszú fürtökben fejlődnek. Csészéjük pirosas, pártája fehér, kellemes illatú. Igen értékes méhlegelők. Termése többnyire fürtszerüen csüng, sötétbarnára érik, úgynevezett hüvelytermés. Sokáig fenn marad a fán. Tavasszal az akácfa igen későn lombozódik ki. Ekkorra már a talaj kizöldülve kiváló legelőt kínál a vadállománynak.

Fiatal hajtásai tápanyagban nagyon gazdagok, ezért kedvenc csemegéje a vadnak. Őz, muflon, szarvas egyaránt szívesen fogyasztja. A mezőgazdasági földekkel váltakozó akácosban különlegesen sok az őz és a mezei nyúl. A síkvidéki és a dombok közötti

Új Hevesi Napló

21