Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: A pompeji katona - Farkas András: Töredékek XLII
S&omo/cM Effibndcw Rengett a föld... A láva tüzfolyam mindent elnyelő végzetként rohan... A hamu hull... A gáz úgy fojtogat! S te állsz a vártán mereven, magad! Katona vagy. Az esküd kötelez, megalkuvást hűséged nem keres, s bár tudod hogy a harcod elveszett, csak egy maradt meg, a becsületed! Te nem szeged meg hűségesküdet. Fegyvert markolva állsz az őrhelyen és eltemet egy névtelen verem. Meghalt az őr, de az emléke él. Megkövült teste hűségről beszél. S mi tiszteljük évszázadok után az őrt aki pompéji éjszakán a Hűségről örök példát adott. Ki hősként hal meg, sohasem halott! XLII. A fülem, a hátam megett Hallom gyorsan lihegni most A véres eseményeket? Mi is szabad, mi a tilos? A felborult, vad érdekek Szabálya nincs, csak iszamos Utak, ösvények. Tévedek, Ha itt a halál rohamoz? Csodát dob minden pillanat S a rettenetre gondolok. Kiáltások és mosolyok Hervadnak el a bőr alatt, S míg bennem száz a rémület, Ördög mutat szamárfület. ^tu Jtoő Slnöráő Új Hevesi Napló
