Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Cinkeszó

JQe//ceí-J//M-Áxíá'XA

Járkált, ugrált a cinke: kis puha toll-remény, a borús álmú szürkén, s lemondó feketén.

Színét bár felmutatta: csöpp sárga és a kék őszbe át mégse hozta volt mesék idejét,

vidámmá mégse tette a kertet, szilvafák sötétjét. Télre nézett a forduló világ.

18

XII. évfolyam 3. szám—2002. március

A kis madár-panaszszó szólt, hullt, s a szívemen éledt és fajt az érzés: a lélek is ilyen.

Ilyen paradox-dallam lesz, ha szólni akar, ilyen kis síró semmi, a lélek, néma dal.

... és minden-minden fájt már, s egyre játszott velem hamis valót, kegyetlent elmúlás-életem. . /

llk

Cinke, könnycsepp-panaszszó, hulló kert, hallgatás, ha itta tél, az este, nem lesz már semmi más,

csal fent didergő égbolt,

mely gyújthat fényeket:..,/

...

le

nt a lélekteTenbén ^“^ mégis hideg, hideg...