Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai II
APÁCZAINÉ: (A belépő Apáczaihoz) Már megint az építkezésen járt! APÁCZAI: Ejnye, hát már az is baj? APÁCZAINÉ: (Letisztítja az ura kabátját a mésztől, maltertól) Az éppen nem, ha kőmíves mester lenne. De így, hogy a tudományok doktora, már igen. Mindenki a maga helyén tegyen eleget vállalt kötelességének. APÁCZAI: Az is meglesz. APÁCZAINÉ: Meg. Csak nem tudom, mikor. Éjfélekig égeti a mécsest, ahelyett, hogy nyugodalmas éjszakája volna. Hajnalban meg elfogja a köhögés, és virradatig kínozza. Csupa lucsok a hálóruhája! Gondolná meg, mit tesz - hiszen nem gyerek már! Családja van! APÁCZAI: Jó, jó, máskor már úgy teszek, csak ne házsártoskodj! (Pávai jön, s megáll az ajtóban) Látod, fiam, mivé lesz a tudomány becsülete a tejesköcsögök mellett? APÁCZAINÉ: Látja bizony! (Pávai felé) Olyan, mint egy nagy gyerek. Úgy kell rá vigyázni! APÁCZAI: No, gyere beljebb, ne félj, ez csak amolyan száraz villámlás, eső nincs belőle. Gyere, s add elé, mi mindent intéztél: szóval jönnek az eklézsia vezetői? PÁVAI: Igen. Mind végigjártam, átadtam a rektor uram hívó levelét, s ígéretüket vettem, hogy a beköszöntőn tisztességgel megjelennek. Alig egy-kettő mentette ki magát... Már jönnek is. APÁCZAI: Akkor vezesd őket a nagy auditóriumba! Bár még kormosak a falai, de az a legtéresebb. PÁVAI: Hát annyian azért nem leszünk - hacsak a deákokat is bé nem szólítjuk. APÁCZAI: Már miért ne szólítanánk őket is? Hadd hallgassák: mire végzik itt az oskolában a tanulást! APÁCZAINÉ: (aki eddig tett-vett a szobában) Bátai tiszteletest is meghívta kegyelmed? APÁCZAI: Természetesen. Akárhogy is, de eklézsiánk hivatalos pásztora. Ámbátor a nyáj igencsak fogytában van. PÁVAI: Szebben szól az unitáriusok harangja. APÁCZAI: Hagyjuk ezt, nem a mi dolgunk ítélkezni. A miénk az, hogy az újjáépített kollégium kapuit méltóképpen nyissuk meg a tudományra szomjazó lelkek előtt. APÁCZAINÉ: (fontoskodva) És a székfoglaló beszéd?! APÁCZAI: Rövid volt az éjszaka, de hála az Úrnak, a köhögés elmaradt, így sikerült letisztáznom. Még szunnyadtam is egy kissé úgy pirkadattájt. (Kintről hangok) PÁVAI: Már hallom a főbiró uram hangját. APÁCZAI: Akkor hát induljunk Isten segedelmével! APÁCZAINÉ: Legalább az ünneplő köntöst öltse fel! APÁCZAI: Az ám, nehogy még amiatt is megszóljanak! (palástot borít magára) Fény lemegy. (Folytatjuk) 16 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
