Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai II

ifjaink között. Azért nem találja jónak a mi évszázados tanítási metódusunkat, azért akar a parasztok nyelvén, urambocsá’, egy ilyen faragatlan magyar beszéden Cicerót, Vergiliust tanítani, felforgatni a kollégium százados nyugalmát.

APÁCZAI: (Láthatóan megviselte a köhögés) Állóvíznek a nyugalma az, rektor uram! Ezt tudja, aki tudni meri. Az ellenem felhozott vádak pedig nem illetnek engem. Csak azért szóltam, mert vádjai oly felületesek - bár úgy veszem ki szavaiból, hogy készült a vitára- egy .közepes presbitériánus is megcáfolhatja őket.

FEJEDELEM: (Visszafordul) Márpedig, Apáczai uram, vannak itt komolyabb érvek is! Olvassa, Basirius uram!

BASIRIUS: (Gúnnyal) Ez a könyvecske is! (Hátranyúl, s a besúgó diáktól egy könyvet vesz el) „Magyar enciklopédia”!... Mintha a deák nyelv nem is lenne a tudományok nyelve! Magyarul írta Apáczai uram! És nem átallotta a kollégiumnak ajánlani, hogy abból tanuljon az ifjú nemzedék! Nahát!

FEJEDELEM: (Mérgesen rászól) Olvassa!

BASIRIUS: (Szolgai alázatossággal meghajol) Igenis... Amely polgári társulásban pedig csak egy az igazgató, meg kell látni, hogy az igazgató tyrannusa ne legyen. A tyrannus az a személy, amely az országnak az igazát elforgatja, elnyomja. A titulus nélkül való tyrannus az, aki az országot maga megadása előtt csalárdsággal avagy erővel hajtja maga alá. Ennek akarmely közember ellen állhat, és csak módját ejthesse, szabad megölni...

FEJEDELEM: (Indulatosan) Elég! Ha Apáczai uram soha semmi vétket nem követhetett volna eleddig, ez is elegendő volna arra, hogy a Marosba vettessem! A presbitériánusságra pedig csak annyit: jól tudhatná tanult ember létére, hogy mint szól az 1579-es Constitúció! Végtére is egy jobbágy fogja megmondani az urának: mint cselekedjen! Itt van az independentizmus! (Rámutat a könyvre) De Isten engem úgy segéljen, Apáczai uram, a Megyesi-féle presbitériumot, amíg én élek, ide bé nem hozza!... Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy segéljen (Szétnéz a többi tanár felé) valaki mást tanít, a Marosba vettetem, vagy a Toronyból hányatom le! Dixi! (Megfordul, s dühösen távozik, utána Basirius, kissé lemaradva Keresztúri és néhány diák)

KERESZTÚRI: (Jóakaratúlag) Jobban tenné kegyelmed, ha megkövetné a fejedelmet, mígnem haragjában olyast nem tesz, amit később maga is megbánna. (El)

A szín lassan kiürül, mindössze néhány diák marad a sarokban, és középen Apáczai.

Távolabb két kardos vitéz vagy ajtónálló, mintha Apáczaira vigyáznának. A fény lassan

lemegy.

6. jelenet

Apáczai, Apáczainé, Géléi, Pávai, Bethlen

Szín: Apáczaiék udvara, a diófa alatt a kerti asztal, székek, esetleg lóca. Apáczai pléddel bebugyolálva az asztalnál ül és ír. A kapu csengője megszólal.

APÁCZAINÉ: (Bentről) Rögvest megyek!... Egy kicsi várakozás... (Kijön, előtte gyúrókendő, a holland ruhát már levetette. Kinyitja a kaput)

GÉLÉI: Adjon az Úr békességet! (Most ismeri meg Alettát) Aletta asszony! Hát ez nagy öröm! Már egészen jól beszél magyarul! És micsoda menyecske lett magából!?

Új Hevesi Napló

11