Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai II
FEJEDELEM: (Felemelkedik s körülnéz) Ki szólt!?... (Csend) Ki szólt!... (Csend) Folytassa, rektor uram! BASIRIUS: Még megérjük, ha úgy adódik, hogy vitázik majdan a tanult professzorokkal (Meghajlik a tanárok felé), avagy netán arra vetemedik, hogy ellentmondjon saját, Isten által felkent urának, patrónusának. EGY HANG: Ez sem ad ingyen enni a szájának! BASIRIUS: (Homlokát törölgetve) A presbitériánusokból lesznek később az independensek (nagy lendülettel) s a vége, akárcsak az ánglusoknál: a nemtelen nép saját felkent királyát hurcolja a hóhérbárd alá! (Szónoki szünet) Jól vigyázzanak hát az erdélyi nemes urak és főrendbeliek, mert itt is felütötte már fejét az Antikrisztus! Mert kik mások a presbitériánusok, az independensek, ha nem az Antikrisztus küldöttei, akik még attól sem rettennek vissza gyalázatos munkálkodásukban, hogy a jámbor, istenfélő embereket bujtogatják felljebbvalóik ellen... (Kifullad) FEJEDELEM: (Gőggel) Ha a jelenlevők között akad independens, az nyilvánosan tegye meg ellenvetését!... (A tanári karra néz hosszan, a teremben néma a csönd) BASIRIUS: (Alázatosan) Nem hiszem, hogy közöttünk akadnak ilyenek... FEJEDELEM: (Erélyesen) De én bizonyosan tudom, hogy van nehány ilyen tanító! (Apáczaira néz) APÁCZAI: (Körülnéz, s látja, hogy mindenki őt figyeli) Nagyságos Fejedelem! Legkegyelmesebb Uram! Olyat nem is hallottunk, hogy köztünk valaha is indepenedensek lettek volna. Azt sem hiszem, hogy mostanság lennének. Hanem, amennyiben vannak néhányan, azok presbitériánusok. Ami engem illet, én sohasem voltam independens, most sem vagyok az, és nem is leszek soha. Hanem igenis, presbitériánus vagyok. BASIRIUS: (Hamis pátosszal) Na ugye! Ellent mer mondani saját uraik... FEJEDELEM: (Szigorúan ránéz Basiriusra, aki erre elharapja a szót. Apáczai felé) A presbitériánusság út az independentizmus felé! APÁCZAI: Nagyságos uram, azt csak úgy mondják. FEJEDELEM: (Dühösen elfordul) BASIRIUS: (Kihasználja a pillanatnyi csendet) Ugye, megmondtam! Itt a kígyó, amit el kell tapodni! Az eklézsia kitaníttatja, magas állásba helyezi, s íme, azt meri mondani felkent uralkodójának, hogy „nem hiszi”, amit őkegyelmessége bizonyosan tud! Elképesztő! Hát mi ez, ha nem rebellió!?! Mi jöhet még ezután? A bakó? Mint I. Károly uramnál?... APÁCZAI: (Figyelemre se méltatja Basiriust, s a háttal álló fejedelemhez beszél) Nagyságos Uram! Mi, presbitériánusok nem törekszünk hatalmasságok elmozdítására, világi javak teméntelen halmozására, holmi ceremóniák, haszontalan cifraságok majmolására. De igenis azt akarjuk, hogy a mi urunk, Jézus Krisztus előtt mindannyian egyenlők legyünk úgy, mint a teremtés idején. (Köhögés fogja el) I. DIÁK: Úgy van! (Mindenki odanéz, de a diák elbújik a többi mögé) APÁCZAI: (Folytatja) A presbitérium, az öregek tanácsa vezesse az eklézsiát, nem holmi testben-lélekben meghájasodott prédikátor, akit a püspökök a nyakára ültetnek a védtelen gyülekezetnek... (Megint köhög) BASIRIUS: (Közbevág) Hát persze! Apáczai uram azt szeretné, ha holmi nemtelen jobbágy, hóstáti kötélverő mondaná meg: ki igazgassa az egyházat, ki legyen a püspöke, netán még a fejedelme is, mint a conföderált hollandi tartományban, ahonnan ezeket az antikrisztusi tanításokat hozta, s itt terjeszteni próbálja az 10 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
