Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai II
A fejedelem, Apáczai, Basirius, Keresztúri, Pávai, diákok. Szín: A nagy auditórium, egy pillanatig üres, majd diákok húzódnak be, egyik oldalról Apáczai, másik oldalról a fejedelem, Basirius, Keresztúri és a tanárok, végül két teremőr. A diákok felállva köszöntik őket. EGY DIÁK: (Kintről fut be) Már jönnek! BASIRIUS: (A fejedelem leül a számára hozott székbe) Serenissime Princeps! Az Academia albense sive Bethleniano-Rákócziánum nagylelkű patrónusa, nekem jótevőm és pártfogóm! (Halk pusmogás a diákok között. A fejedelem rájuk néz, és csend lesz.) Eljött a nap, amikor mindenki számot ad munkásságáról. Számot ad, miként sáfárkodott a rábízott tálentumokkal. Gyarapította-e, vagy elásta azokat, miként ama rossz szolga, és most, amikor eljőve az egzámen napja, nincs mit felmutatnia égi és földi urának! (Meghajlik a fejedelem felé) I. PÁVAI: (Halkan) Lám, gyükére sincs, mégis terem rajta virág! DIÁK: (Értetlenül) Milyen virág? PÁVAI: Szóvirág, te fajankó! BASIRIUS: Akadémiánk jó szokásához híven, nyilvános vitában bizonyítjuk tudásunkat, hogy a mennyeiek által kirendelt földi uralkodónk is gyönyörködhessen alattvalói előmenetelében. Mert mi az alattvalónak a legnagyobb öröme? Ha magán tudhatja Isten által föléje rendelt uralkodója fényességes arcának ráeső sugarait. Annak a királyi arcélnek, mely, ha kell, tud nyájasan mosolyogni, ám tud villámokat is szórni! Megfékezni a moldovai bölényeket, s térdre kényszeríteni Dácia bitorlóit! (Halk közbeszólás) EGY HANG: Lesz még annak böjtje! BASIRIUS: (Egy szusszanás után folytatja) És most, íme, ez a legbölcsebb uralkodó, iskolánk patrónusa eljött meglátogatni szerény otthonunkat, hogy tanúbizonyságát tegye annak, hogy a tudományokban éppoly vitézül forgatja szablyáját, mint a csatamezőn, mely az európai uralkodók között is egy, ha akadt hozzá mérhető, szegény szerencsétlen I. Károly uram, akit a csőcselék, a nemtelenek arcátlanul lefejeztek, s én földönfutóvá lettem... (Hangja tettetett sírásba fúl) PÁVAI: (Gúnyosan) Helyben vagyunk már! DIÁK: Annyira megfuttaták, hogy a török basa udvaráig meg sem állt a szegény jó keresztény! BASIRIUS: (Abbahagyja a sírást és tovább beszél) Ne gondoljátok, atyámfiai, hogy az angliai métely nem terjed honunkban is! A báránybőrbe bújtatott farkasok itt ólálkodnak nyájaink körül, hogy óvatlan órában lecsapjanak rájuk. Az Antikrisztus, tanai, a presbitériánusság leple alatt már a küszöbünkre törölgeti véres saruit. Nagyságos fejedelmünk jól ítéli meg eklézsiánk állapotát, mikor kikergeti közülünk a veszettséget hordozó Megyesieket, Tolnai Dalikat. Mert minémü dolog az, hogy presbitériumokat ültetnek az egyházi vezetők fölé, Isten választott személyeinek dirigálására, hogy nemtelen emberek, szatócsok, kézművesek, büdös vargák üljenek egy sorban a főrendiekkel, s netán még, Uramisten, ítélkezzenek is az eklézsia ügyeiben!? (Apáczai mellől elhúzódnak a professzorok) EGY HANG: Lám, mi fáj az anglusnak!? 5. jelenet Új Hevesi Napló 9
