Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai II
BASIRIUS: (Sietve) No, nem is így gondoltam. Hiszen szemtől-szembe nem mondta senki, de lássa be, az mégis csak baj, ha a kollégák úgy néznek egymásra, mint a véres ingre. Kicsinyeskedések, apró civódások, a deákokkal való cimborálgatás, miegyebek... APÁCZAI: Való igaz. Csakhogy én a deákjaimmal tudós dolgokról szólok... BASIRIUS: No látja! És azt sem értem, miért járnak a magasabb klasszisokból a maga poétikai osztályába a deákok, mikoron ők már túlhaladták azt. APÁCZAI: Bizonyára hallanak ott olyas dolgokat is, amilyet másutt nem mondanak nekik. BASIRIUS: Hát éppen ez az! Az akadémiának megvan a maga kifundált rendje, tanítási metódusa. Mi Cicerót, Horácot tanítjuk, s nem Vergilius Georgikonját. A mi akadémiánkba nemes urak fiai járnak, kivéve azt a néhány alumnus jobbágy ivadékot. Ezeknek az ékesszólást kell tanulniuk, s nem holmi földtúró példálózgatást. Tanulja meg, Apáczai uram, ha eddig még nem volt módjában: a paraszt azért van, hogy dolgozzon, az úr pedig azért, hogy uralkodjék felette. A paraszt, ha leteszi a kapát, abból csak baj származik, szintúgy, ha az úr dolgozni akar. Hagyja csak meg mindkettőt a maga helyén, s ne üsse az orrát olyas dolgokba, amelyhez semmi köze. Ez itt nem Hollandia! Itt nincs conföderált respublika! Én tanítsam erre, az idegen?... Ámbátor lehet, hogy ez is szúrja az orrát kegyelmednek... Tán rektorságra vágyott, fiatal barátom?... APÁCZAI: Sohasem akartam magam mások elé tolni, bár az én doktorátusom is ér annyit, mint a másé. BASIRIUS: Szóval innen fúj a szél?... És aztán béhozni a presbitériánusságot az akadémiára is, nemde?... Letenni a fejedelmet is... Minek az?... Lepjék el a trónt a szűcsök, vargák... APÁCZAI: Én ilyest nem mondtam! BASIRIUS: De gondolt, Apáczai uram! De gondolt!... Már maga ez elég lenne arra, hogy a fejedelem kivettesse innen... De nem szólok... Még ma nem... Amíg meghúzza magát... Érti, Apáczai uram?!... APÁCZAI: (félre) Ezt a szégyent! Hogy egy pápista diktáljon a fejedelem udvarában! Ha ezt az öreg fejedelem megérte volna! BASIRIUS: (Meghallja) Pápista, nem pápista - egyre megy. Csak szolgálja az urát! APÁCZAI: Még csak el sem pirul. BASIRIUS: Mire jó az? APÁCZAI: És ha elmondom a fejedelemnek? BASIRIUS: (Nyeglén) Először is: nem mondja el. Másodszor a fejedelem nem hinne magának. Harmadszor. Letagadom... Az én elvem az: jobb szégyenkezve élni, mint becsületes halottnak lenni. Tanulja meg maga is, fiatal barátom! Végtére is maga nem buta ember... Mit ér azzal a presbitériánussággal?... Látja, én az egyik nap elvesztettem uralkodómat, I. Károly angol királyt, másik nap találtam egy újat. A török császárt... Az uralkodóknak hű szolgákra van szükségük, nem rebellisekre... APÁCZAI: (Félre) És nekem ezzel az emberrel kell együtt élnem! Egy levegőt szívnom! Úgy süt le rá a nap, mint énrám, vagy tán még jobban. (Köhögés fogja el.) BASIRIUS: Most pedig menjen, s készítse deákjait az egzámenre. S jegyezze meg: amíg maga okosan viselkedik, én sem leszek hálátlan... De ha nem... APÁCZAI: Ez fenyegetés akar lenni? BASIRIUS: (Mosolygósán) A világért sem. Csak jó tanács, professzor uram... Jó tanács. (fény lemegy) 8 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
