Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Magyar táj - Simek Valéria: Mint
('íffiu'mMJó/ci (£fy&i^c/o/'naMint egy távoli kocsizörgés mint egy út, melyet benőtt a gaz mint lankák anyaöl melege mint ágaskodó jegenyék mint tarlón kolompoló juhnyáj mint este otthon a tűznél mint télen cipőnkről leolvadó hó mint parányi tavacskák a kövön mint a szalmazsák égi zizegése mint botladozva a székre tett ruhák közt mint mikor még egy család egy asztal mint rosszul leplezett izgalom mint a csend, melyben elköszönök Tőled. QJa/éwa Új Hevesi Napló 5 Zöld fütenger lobog. Hulláma égre csap. A szél cibálja féktelen. Vadul remeg. Fölöttünk gyűlnek szürke égi fellegek. A földi felhő ül csak ül mint vad harag. És zölddé koncentrálja önmagát. A fű csupán egy jel egy mozzanat. Kozmosz mesél. Szívedhez égi szózatként hatol s elér a szó a hang a kép az istenség-derű. Fehér virágra lel szemed. A bodzaág tömör mint föld-erő. Akácliget remeg. Az illat hódító szerelmes rengeteg. A földön dús pipacs-sereg néz fel s kiált. E színpompában benne vagy te is lehet. A táj egy dús csokor. A lélek száll lebeg.
