Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - Benkóczy György: ArvisuraIgazszólás
tölgyfája alatt. Gyökerek nélkül, ágaival ábrázolta ez utóbbit is a grafikus: mert nem a múltba, hanem a jövőbe akar nézni általa is. Szép ez az életkép: mert benne van a magyar ember egész élete. A küzdelmekkel, a megpróbáltatásokkal, meg, persze, a reményekkel is telített. Nem is bővelkedik a kötet egyéb illusztrációkban. Rátalálunk ugyan a háborúban veszett apjának levelei fölé görnyedő Juli alakjára - az egyetlen képre még a borítóra tervezetten kívül - de Bakacsi e nélkül is fokozni tudja a fokozhatót: a kitelepítések hiteles dokumentumainak fénymásolataival lepi meg az olvasót. Dokumentum ez a könyv; dokumentum, amennyire csak lehet! Negyedik könyvét olvassuk most a szerzőnek. A legreményteljesebbet, amit a mára már teljes mértékben kiforrott író alkotott. Igazi novellagyüjteményt - meghatározó évtizedeiből mentettet a magyarság huszadik századának. Még ha tragédiáktól voltak is terhesek azok az évtizedek. Mert mi másnak is mondanám a tanyavilág háborús éveit, s mi másnak a ’46-os ki- és áttelepítéseket? Előbbi a kötet címadó, utóbbi pedig bevezető történetét adja a könyvnek. Pintér Márkus, Kondás Jani meg a Vizesdűlő lakóinak története persze - így írta meg az élet - nem diadalmenettel végződik. Nem úgy végződött a valóságban, s nem úgy végződik a könyvbe leírtán sem. Hát ezért mondom, Kedves Olvasó, hogy ne számíts felhőtlen szórakozásra, de - megint mondom, sőt ígérem - tartalmasán töltőd az idődet, ha elolvasod Bakacsi Ernő könyvét... A kötetet a Markó és Kiss Nyomda Kft. gondozza Budapesten, a megjelenés dátuma 2001. decembere. Ezen a címen jelentette meg a Püski Kiadó fenti szerző feltüntetésével két vaskos kötetét összesen 1454 oldalon. Szerény alcíme keveset árul el igazi mivoltáról. Ritka és szokatlan jelenség, hogy maga a kiadó ír a műhöz jegyzetet. Utal a László Gyula által is megírt kettős honfoglalásra, Julianus barát felfedező útjára, amely során megtalálta a baskír földön és a Káma vidékén élő magyarokat. Szól az ezer éve folyó vitáról: szükség volt-e Szent István térítése szigorúságára. Sajnálatát fejezi ki, hogy ennek során a térítőknek nem volt szívük és türelmük a korábbi magyar múlt szellemi és tárgyi emlékeinek megőrzésére. Ezt az elveszett mondavilágot kívánta újraalakítani Vörösmarty és Arany János, az elmúlt század második felében tudósaink próbálták beépíteni múltunkat az emberiség történetébe. Ezek sorába tartoznak az Arvisurák is. Az Arvisurákról eddig is tudtunk, de mint egy egyszerű ember képzeletének szüleményéről. Most, megjelentetésével kiderül, hogy nem is ilyen egyszerű alkotásról van szó. Voltaképpen nem is mesék ezek, hanem óriási tömegű eseménysorozatot, helyszínt és nevet elénk táró őstörténeti értekezések. Cl^jwiáura — Q^<jfaxáxÁ/dá Mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából 108 XII. évfolyam 2. szám—február
